Farkas Kálmán

November

Belelóg az
eső szála
a csapzott ku-
koricásba,
a lekonyult
tengerik
az ily őszt nem
kedvelik.

*

Őszi határban
őzsuta rebben,
tükre világít.
Messzi pagonyba
most kakatolva
gallyaz a fácán.
Görnyed az ember,
tengeri csőre
töltve iszákja,
sorsa a hátán.

*
Novemberi eső,
nincs már semmi,
amit verjen,
málló hantok fölött
dicsfénnyé fonja
a ritka ködöt.
Novemberi eső,
én már hónak látom,
de mire leérne,
elolvad a számon.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>