Itt – most
Kalász István
nem a hegyek mögött ha
nem az Izabella utcában a sarkon innen a kutya falfoltja
a turista ijedelme a pizzéria asztala fölött drogéhesek nevetése
az élelmiszerboltból kifutni nem tudó tolvaj rázása
a lámpaoszlopok rozsdája a megállókban ázók hallgatása
a járda alatt csövekre tekeredett hontalanok a kerékpárfutár hajszája a
meglőtt ház ütött-rúgott kapujának dübbenése a padon hagyott sörösdoboz
esése az erőtlenedő nyugati szélben igen
itt
a járdán ázik a tanatlasz
és a horizontot nem látni pedig messze kéne
ha jön mondjuk egy nő és tartja-viszi a háromnapost és a gyerek
(neve Mária) felsír egy nem tudni honnan jött csattanásra
és megállnak autók buszok és a vörös troli
mikor a földszinti ablakban kivirágzik a mimóza
akkor senkit sem hagy hidegen a gyerek láza
mindeközben fent repülőgép hajtóműve mar
most
jelet erre a világra.
