Saitos Lajos

KŐFOLYÁS

Saitos Lajos

Paszkal Gilevszkinek

Reggel

Reggel –
mint a Föld
születés előtt

még nem népesítette
be nyüzsgő élet

de a Nap
már után-ragyog.

Elemek tánca

Fényfüggöny
vasfüggöny
vízfüggöny

elemek tánca
a horizonton

de ki van a
zsinórpadláson?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Szent Hubertus dicsérete

Tóth N. Katalin

Egykori tanárom szenvedélyes vadász volt. Ez a történet róla szól. Mivel megtörtént eseményen alapul, néhány nevet megváltoztattam, beleértve a sajátomat is.

Az unalmas történelemóra már majdnem véget ért. Berki József tanító elvtárs megpödörte vastagszálú bajuszát, és végignézett a hatodik osztályon.
– A hétvégén hajtás lesz a kisoroszi erdőben. Élő nyúlra megyünk. Kinek lenne kedve velem tartani?
Diana izgatottan fészkelődött egy sort, aztán hátranézett. Nem bánta volna, ha néhány fiú is jelentkezne, mielőtt feltartja a kezét. Senki…
– Mi ez a nagy tolakodás? Ennyien nem is férünk el!
Még egyszer körülnézett, majd félénken felnyújtotta az ujját.
– Én szívesen elmennék…
– Helyes. Tőled, mint a Kittenberger raj vezetőjétől, ezt el is várom. Akkor hát reggel hatkor találkozunk a sportpálya előtt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Pollágh Péter

Nové Zámky

Pollágh Péter

„Abból, ami nem tér vissza, a szagok azok, amelyek számomra visszatérnek (…)
Elragadtatással emlékszem vissza a szagokra: ebből látszik, hogy öregszem.”
Roland Barthes

Benned vagyok. 95 vagy 96
százalékán a századnak,
a beszéd szakad, szétszalad.

Konyak-szőke vagy és szűk.
Nem fogsz abbahagyni.
Narkotikus narancs: mondod
rám, vagy ránk,
gurítod, dobod.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Juhász Zsuzsanna

Korrajz

Sínek egymásra dobálva.
A nappalban kicsapódik az este.
Visszaidőtlenedve a teremtésben.
A halszem bokáig égirányban,
A színészfestékes homlok felé.

Mégis

Korom: előhívatlan filmtekercs,
félreszemelgetett kirándulás, mert
mégis a pólyatavaszok, meg-
félemlített nyarak, ködelők,
négynegyed elődvárásban, mégis.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Varga Imre

A Névtelen Anyagos

Varga Imre

(Sorstörténet felezőidőben)
(részlet)

Ahogy mondtam, ott kezdtem el megkomolyodni a börtönben.  Az is nagy iskola volt nekem. Megint csak magamról szólt. Hogy én, én! Persze hogy túlélésért ment ott a harc. Hogy túlélni napokat, s az ottani kapcsolatokat elviselni, javamra fordítani.  Megtanultam, hogy ember és ember közt nagy a különbség. Finomodott az alkalmazkodó képességem.  Rengeteget olvastam. Heti két könyvet is legyűrtem. Suliba jártam. A börtönben beiratkoztam középiskolába, és ott építettem rá az angoltudásomra. Mikor aztán itthon nyelvvizsgáztam, mondták is, hogy túl sok beszédemben a szleng. Én az utcanyelvet, a tolvajnyelvet beszélem, ezt tanultam. Ott éltem, ez a szókincsem. Ezt sajátítottam el. Sportoltam, futottam, meg a kondi terembe jártam, edzettem magam. Ott lettem vegetáriánus. A konyhán melóztam, mert szeretek sütni-főzni. A cukrászathoz kerültem a dutyiban. Én sütöttem az édességeket. Az első hét után már csoportfőnök voltam, már én irányítottam, hogy ki mit végezzen. Jött a nagyfőnök, a séf, hogy dobj össze valamit! És ott rögtönöztem. Szóval a börtönben élni kezdtem. Tényleg, föléledtem a rács mögött. Ez hülyén hangzik, de igaz. Ott kerültem először az önsegítő csoportba. Nagyon sokat segítettek nekem ott bent. Egy hölgy, Katie-nek hívták, nagyon sokat segített. Pedagógus volt, tanító néni, és szabadult drogos. Ő szervezte az önismereti csoportot, és nagyon hiteles személy volt a számomra, aki tele volt élettel, mosolygott a világra, és féltékeny voltam rá, tudod. Hogy: Úristen, hát lehet drog nélkül élni, és ilyen vidáman?! Ott volt előttem egy ember, aki drogozott, egy ember, aki értelmes volt, akivel tudtam azonosulni, akit követni lehetett. Hú, ő volt nekem a minden! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Gágyor Péter

Szűken mért szavakkal

A nyelv nem a szavakban él, de izomzatában, mely a szavakat rendezi.” (Illyés Gyula)

Zsebők Csaba tudományos prózájában, publicisztikájában és költészetében is fegyelmezetten bánik a szavakkal, mondhatnók úgy is, hogy szűkszavú. De ez a megállapítás így azonban nem pontos, nem fedi a valóságot. A költő eltökéltsége tán leginkább abban nyilvánul meg, hogy kerüli a mellékes témák csábító lehetőségeit, a barangolásokat a képzelet mezején, a szabad asszociációk tolakodó ihletettségét, amitől az írás, a fogalmazás tolakodó ötletei, képzetei bőségében olyan nehéz szabadulni. Legyen az vers vagy esszé, Zsebők tömören fogalmaz, mondataira az üzenet egyékű megformálása a jellemző. Feltételezhető a szándéka, hogy mondatainak értelmezési változatait a minimálisra csökkentse. De mégsem purizmus ez. A purizmus fóbia volna, félelem az idegentől és nemigen fordulhat elő a költészettel a benne tobzódó pluralizmussal sem együtt, párhuzamosan is alig – természetükből adódóan ezek a szempontok (stilisztikai világnézetek?) nehezen egyeztethetők össze. Zsebők alapvető szándéka tehát leírt üzeneteinek a lehető leghitelesebb megértése az olvasó részéről. Ezen szándékában versírás közben is mintegy visszacsatol, a nyelv, mint a közmegegyezésen alapuló kommunikációs eszköz eredeti küldetéséhez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Recenziók | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Valkusz Lili

Virágnyelven

ORCHIDEA
Vékony ujjak érintik a szalvéta szélét, s mint egy virágszirmot, oly gyengéden emelik ki a sárból. Elgondolkodva nézi, hiszen ez is több életet, színt és játékot tartalmaz, mint a fejében kongó néma üresség. A sötét massza lággyá és hívogatóvá tette a papírdarabot, melyet hirtelen gyúlt szenvedéllyel ölel arcához. Mámorító érzés fogja el, ahogy a törékeny tárgy átmeneti orvosságként szolgál bánatára. Bánat vagy magány, maga sem tudta már, ő csupán egy érzést volt képtelen feledni, mely folyamatosan mellkasát szorította, s ébren tartotta éjszakánként. Álom és ébrenlét határán evezett nap, mint nap, ilyenkor pedig legtöbbször egy tó partján találta magát, s a vízben egy árva Orchidea[1] várta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Alexandre Rodrigues da Costa

Alexandre Rodrigues da Costa

Lelet

itta a tengert
szomjúság nélkül,
ahogy telt belül
vízzel, úgy eresztette rajta keresztül
a tüdőket
az órákkal, amelyekben benn
úszott az éjszakai asztal,
és nem emelhette fel
a szemét,

itta a tengert
lassan, amit a néma testben
hallott, azzal összeolvadt,
ahol a fövenyben
a szótagok lapultak; és föléledtek
a tétlen kezek,
ahogyan a vak engedte őket
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Vidéki Bianka

Első és utolsó

Neked nem volt eleinte nagyon rossz? – kérdezte a férfi évekkel később, amikor már újra szóba álltak egymással.
El kellett gondolkodnia a válaszon. Nem mintha nehézséget okozott volna a februári hajnal felidézése.
Ugyanakkor ébredt, mint máskor, percekkel negyed hat után. Megcsinálta a tejeskávéját, sok tejszínhabbal, ahogy szereti, és visszabújt az ágyba. Hátát az ágytámlának döntötte, melengette a tenyerét a bögrén, töprengett. Negyven perce volt még, negyven kincset érő perce csak magára, mielőtt körötte a családi gépezet mozgásba lendült.
Az íráson merengett, az olasz házon meg a nyári terveken. Főképp az íráson. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Száva Csanád

Tizenkét haiku

Száva Csanád

(kéménybe)

tetőn első hó –
kéménybe belekiabál
a kéményseprő

(te)

a hajnal minden
nap egy másik várost fest –
ha te meglátod

(tartozik)

fakoronához
lehullt levelek foltja
is tartozik még
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

László-Kovács Gyula

Nem magamért sírok

László-Kovács Gyula

Még talán öt perc, és átballagok a holnapba,
mint Gérard mester szürke kofferjével.
Mint Sára, akit hívhatnék, akár Szárainak is,
ám, őt magához rendelte az Úr:
kinek nevét nem illik kimondani.

*

Odakint Isten okádja magából a havat,
kifehéredik ez a szürkére sikeredett város.
Ez a szeméttől és cigarettacsikkektől tarkálló
domboldal, hol szemerke fenyő,
boróka és fehér eperfa áll.
Minden olyan más,
vajon gubancos, hányadéktól csatakos hajamat
ki fésüli ki?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Petrovics Gabriella

Mantra

Zúg a fejem. Kint félhomály. Talán épp hajnalodik. Hangos zaj szűrődik be a félig nyitott ablakon. És fehér, tompa fények. A szobám üres. A távolban kopasz, apró termetű szerzetesek imádkoznak. Körülöttük sűrű, zöld növényzet. Ciklámen színű magnóliák.
Rajtuk és rajtam kívül nincs itt senki. Próbálok emlékezni. Öt hónapja mentél el. A tested akkor távozott, a lelked azóta is itt van. Érzem, hogy minden lépésem figyeled, óvod. Az ébredésem is te intézted. Bizonyára azt hitted, nem emlékszem semmire. A fejem erősen bevertem, vérzik. Lázas vagyok és gyenge. Felkelek ágyamból. Lépteim nehezek. Feléd indulok. Megkereslek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | 1 hozzászólás

Nagy-Szergő Gergely

békés

Nagy-Szergő Gergely

megvágtam magam de már nem érdekel
békésen tettem a mágnescsíkra fel
a kést de kés az már csak kés marad
élezett tükörben megfeszült harag

megfeszített ököl én feszítem meg
ott állok nézzed ahogy letérdelek
nézd a mesét éjjel késsel alszom el
hosszában felhasított műbőr fotel

hosszában felhasított műbőr család
megálmodott fiúk és anyák apák
hazudtam sajnálom én nem álmodom
acélmuskátlik nőnek párkányomon

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Santosh Alex

Sár

Santosh Alex

A faluból
ahogy a városba tartok
a sár változik.

A sár a városban
a virágcserépre korlátozódik.
A sár a faluban
ragaszkodik a kezemhez és a lábamhoz;
mosakodás után is
megmarad az illata.

Sár,
a lélegzetem
szilárdságom
és az identitásom.
Az évek alatt
nem hagytam, hogy a sár
erodálódjon a lábam alatt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Makkai Roland

Zuhanás

Hogy haltam meg? Enyém volt a legkirályabb halál az egész történelemben! Tudod, sok ilyen poszt volt anno, hogy Einstein is szar volt a suliban matekból, meg a Bill Gates, vagy a Steve Jobs, vagy tudja a rákom, melyik nagykutya, a lényeg, egyikük sem a negyedik diplomájával futott be. Na, nekem is full ilyen a sztorim. Minden azzal kezdődött, hogy a kedvesemmel egyre több időt fordítottunk a kapcsolatunkra. Ő nem annyira, de én igyekeztem elodázni az elkerülhetetlent, ugye akkor még nem tudtam, hogy van másik srác a láthatáron. A barátaim egy része kitagadott, mert van véleményem, az még hagyján, de ráadásul más, mint az övék. Na, figyu, ez csak a háttér, most indul be a dolog. Egyetemista voltam, de szarul ment a vizsgaidőszak és lebasztak államiról. Best. Thing. Ever. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ozsváth Zsuzsa

lucifer

Ozsváth Zsuzsa

a legnagyobb gazság, amit ellenem tettél,
mindazokon kívül, amelyek nyilvánvalóak,
hogy érdeklődő szavak tűzoltórúdján
alászálltál szívem mélységeibe, intim
szféráim zenéjét írtad lemeztelenre,
pedig jól tudtam, hogy nem huncutfürtös
angyalként, hanem éppen hogy luciferként,
és ott lent nem oltottad felhevült
kétségbeesésemet, hanem mindinkább
szítottad azt, tehát csakugyan nem ez,
sem hogy folyamatos fürkészésed közben
önnön magamnak fordítottam hátat, és lettem
ideges őrültté, vagy szögeztem fel magam
két keresztbe tett rúdra bűneidért
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

B. Ú. É. K.!

Kategória: Esemény | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Egy szerelem füzérei

Saitos Lajos

Most mi következünk!
Bent márványlunk az éjszakában.
Most következünk mi –

szemünk szálkákkal
nincs teli.

*

Szemünk szálkákkal nincs teli! –
S örömmel ágazó napok, bennünket
Sziromnak, Szélnek hívjatok!

Hívjatok! – s mi érkezünk,
kézben a kéz – kezünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Gágyor Péter

Gágyor Péter

Másnap a vers

A szöveg, a szó, akkor jó, akkor üzen,
ha másnap újra ébred.
A szavakat tenyeredre rakod,
de másnap új a képlet,
a szórendet is felcseréled,
s más lesz a ritmus, a dallam,
új rímek villannak fel
az új szavak titkos táncában.
Nem varázslat ez. Új rend,
az tekint rád vissza,
ismerős idegen,
hasonlít a tegnapira
s újjá teremti a világot, Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kellemes ünnepeket!

Kategória: Recenziók | Szóljon hozzá most!