Wilhelm József

Irányok mentén

Újabban
jól megszabott irányokat vétek el,
bár a kezdővonalhoz való visszatérés is
értelmét vesztette,
kibogozhatatlan szövegekből építettek körém
valamit,
közben
lesajnálták a képzeletem,
átáztatták a valóságom,
a világba kiáltott kérdéseimet,
a miértjeimet
vastag penésszel fedték be,
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Mórotz Krisztina

Öböl

Mórotz Krisztina

csak a kezemben kellett volna bíznod
de gúnyoltál vékony hangon: tengerpart? akvarell? öböl?
abból a porba fúlt nevesincs faluból?
ahol az ökörvérszagú fahíd korhadt deszkái alatt
kövér unkák kuruttyolják a poézist és esténként
a nap is csak úgy ereszkedik a vízbe
mintha hájas szakácsnő fürdene műszak után a főzőüstben

nyugodt maradtam az én tavaszom ez
nagy fehér ruhák lepedők abroszok száradtak a kertben
ott állok mögöttük összecsukott festőállványommal
és már látom a napsugarak egyre élénkebb villódzásaiból összefércelt fürdőlepedőt
amit feminin ívű öblei elé kap
szemérmesen a halhatatlan tenger
nehogy meglásd: nélküled játszottam
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

kidobnak mindent

Debreczeny György (Novák Valentin felvétele)

ezek kidobnak mindent
kidobják a jólöltözött babákat
a plüssbékát
a macit amelyik dörmög
a boltot
a két tonna krumplit
a behavazott kocsiról
a köpőcsészét
a szanatóriumot
a számítógépet
a nyomtatót
a könyvet

kidobnak ezek mindent
kidobják a fagyot
a mészégetőt
az erdőhatárt
Wittgenstein unokaöccsét
a menthetetlent
az irtást
az elkülönítést
a betont
a korrektúrát
a tudatlant és az őrülteket
a szokás hatalmát
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Hrbácsek-Noszek Magdaléna

Néhány gondolat Francine Rivers  Rendíthetetlenül  (a kegyelem vonala . Ruth) című regényéről

A szerző, Francine Rivers[1] témaválasztása bibliai világszemléletében keresendő. Az 5 részből álló regényciklusában a bibliai (történelmi) zsidó nők életét és tetteit eleveníti fel. A Rendíthetetlenül (a kegyelem vonala. Ruth) ennek a sorozatnak a harmadik része.
Az intertextualitás alapozó szakirodalmára támaszkodva[2] elmondhatjuk, hogy minden szöveg csak más szöveghez viszonyítva létezik, ontológiailag már egy létező előszöveg(ek)hez köthető. Az eredetiség ma nem korkövetelmény, a súlypont egyre inkább affelé tolódik, hogy egy már létező szegmenst, jelenséget, eszközt többször felhasználjon az író, vagy egy már létező alkotást újraírjon, részeit vagy egészét beemelje az újabb és újabb alkotásokba. (Žilka:2011) Az írás (writing) helyett inkább az átírás, újraírás (re-writing) dívik. A Rendíthetetlenül, és a ciklus mindegyike is ennek a korszellemnek egyik példája. Az ún. „vendégszövegek“ nem varratmentesek. A tipográfiai megoldás (a vendégszöveg dőlt betűvel szedve) felfedi azok gyakoriságát, kikerülve a plagizáltságot. Ezen felül a szerző a belső monológot, a szereplők „beszélgetését“ Istennel, az imákat is dőlt betűvel szedi, jelezve ennek misztikus, transzcendens-voltát. Az újraírt történetet az első oldaltól kezdve az utolsóig nagy gyakorisággal kísérik a Ruth könyvéből vett idézetek (csak egy-egy példa erejéig: Rut: 1:10,11,12, 15, 17 Rivers: 35-38 o.; Rut 2:8,12,14, 20, 21,22 Rivers:77-88 o., stb.), ugyanakkor bátran nyúl a szerző más igehelyekhez, például a 139. zsoltár sorát kiáltja Naomi, mikor fia betegágyánál ül, egy másik helyen a didaktikai felhangú  Példabeszédekből vett idézet a narrátor bibliai világnézetét erősíti meg, s ezért kerül a posttextbe(lásd: Ibidem: 27). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Tanulmány, kritika | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Fábián István

Karácsonyi ének, 2017

Fábián István grafikája

itt tolvajjá lesznek a hűségesek.
hitek vesztőhelyévé lett ez a földrész.
szép volt a szép és szebb a szebb.
az elítélt utószor látva körülnéz.

kezével nyitja a létére ütött sebet.
azután menekíti, mesékkel átszőtt
ingébe rejti, lopja a déli harangszót.
mert a harangnak szólnia kell.

ahogy csak a halott madár énekel.

Mediterránéum

Az ember – a szépkörmű –
haját fésült ívekre bontja,
európai bálokban töltekezik,

indulókat hajtogat krepp-papírból
és szemfödelekké dobolja
a kétszer örökölt lövészárkokat.

Aztán a tömeggyilkosságok árkai
vízmosásokként futnak
a hullákkal tellő tengerig.

Csak az Isten bóklászik másfele:
gipszparipáit lovagolja
az elforgó zenedobozban,

majd pedig mosakszik és nem múló
szagok szivárványillatával
kövéredik megint csak a tébolyult tenger,

a földközi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Békés ünnepeket!

Kategória: Esemény | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Vasakarat

Vers és aforizma

Grendel Lajos emlékének

Ha vad vagy – vadásznak rád
ha hal vagy – halásznak utánad
ha ember – emberhalászok
kutakodnak érted mert méretes
lettél nem dobnak vissza az
élet vizébe hogy evickélj még
kicsinykét akár – hisz’ éltél
ha nem is ippeg eleget…!

*

Vasakarat: lággyá s keménnyé
lenni.

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

A vállalkozó fia

Kalász István

A vállalkozó fiát autóval vitték az iskolába. A gimnázium messze volt, ott volt a vasúti töltés, mögötte meg utcák, házak álltak. Olyan házak, amelyek között este nem lehetett gyalog járni. A vállalkozó fia azt kérdezte a sofőrtől, ő hová járt iskolába. A sofőr azt mondta, a töltés mögé, az ottani iskolában kályhával fűtenek. Még mindig. A vállalkozó fia nevetett. Hogy kandalló van a teremben. A sofőr hallgatott. Majd azt mondta, az vaskályha, nem kandalló, és ő ott lakik. A töltés mögötti utcában.
A vállalkozó fia délelőtt az iskolában volt. Ott néha figyelt, néha nem. Néha válaszolt, kinyitotta a könyvét. A vállalkozó fia süteményt vett a büfében az osztálytársainak, és miközben a többiek ették a krémest, a fiú azt mondta, lehet venni süteményt, lehet venni embert. Csak időt nem. Sajnos. És hogy ő ezt az apjától hallotta. Hogy az idő valami borzalmas dolog. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jelena Lengold

Jelena Lengold

So long, Marianne

Tatjana Jankovićnak

Nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha a melleit bámulnám, ha véletlenül fölébred, de az autóbusz zötyögött, és a mellei itt voltak közel, mindössze néhány centiméterre az arcomtól. Amikor elaludt, a feje egyre inkább jobb oldalra billent, míg végül a vállamon kötött ki. Megfagyott bennem a vér. Nem szerettem volna, ha fölébred. Bár tudtam, hogy egyszer úgyis föl fog ébredni, és majd kellemetlenül érzi magát, hogy így alszik, egy vadidegen vállára hajtva a fejét. Ahányszor a busz kanyarhoz érkezett, egy kicsit rögtön megmerevítettem a hátam, és megpróbáltam egyensúlyozni a fejével, hogy föl ne ébressze az autóbusz hintázása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Állásinterjú

Tóth N. Katalin

Munka nélkül maradtam. Miután bezárt a gyár, még három hónapig őriztem a telepet éjt nappallá téve. Fájó szívvel néztem végig, ahogy az értékes berendezést darukkal emelik ki az épület tetején keresztül, a maradékot meg bevágják a hulladékgyűjtő konténerekbe. Ami ért valamit, azt a menedzserek legálisan hordták szét. Nem tehettem semmit. Május elsején a vezetőség végre kimondta, hogy nincs tovább, és minden kárpótlás nélkül szélnek eresztett bennünket. Öten maradtunk őrök, akik az utolsó pillanatig kitartottunk a süllyedő hajó fedélzetén. Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól, leadtuk az egyenruhát, összepakoltuk a cókmókot, aztán fel is út, le is út. Irány a Munkaügyi Hivatal.
Beálltam a sorba a sok alkalmatlan közé. Szégyent, megaláztatást éreztem. Vajon kinek a hibája, hogy idáig süllyedtem? Biztosan nem az enyém, hiszen nem tettem semmi rosszat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Benkő Géza

Benkő Géza (1969. október 28. – 2017. november 19.)

G-monológia
(részletek)

G. szereti a kávét. Long coffee, ezt issza minden reggel a kávézóban, amit nyugodtan nevezhetünk a törzshelyének. A pincérek minden egyes alkalommal ugyanúgy elkészítve hozzák. G. szereti megvárni, míg kihűl a kávé, lassan szürcsölgetve kortyolja, régebben még a napi híreket olvasta közben, de erről már jó ideje leszokott. Felidegesítette a temérdek rossz hír.
Ha egyedül ücsörög az asztalnál, törzsasztala nincs, csak törzskávézója, akkor többnyire olvas, vagy a laptopján írogat. Néhanapján megesik, hogy megáll az asztalnál egy-egy idegen, s megkérdi, van-e szabad hely. Hát igen – gondolja ilyenkor G. –, felkapott hely ez, elkelne több asztal. De mindig illedelmesen válaszol, hellyel kínálva az ismeretlent.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

L. Móger Tímea

(V)étek

Vétek (L. Móger Tímea grafikája)


Nem mutatja ki
Mit gondol
Nem teszi
Amit érez
Volt lesz
Bennünk az élet
Halál körforgása
(Egy)másra vár
Hiába
Meghal a vers
Haldoklik a költő
A múzsa vénül
Túlérzik
Mint trágyaszag
Sivárillat
Legyőznek az
Ártatlan-
Ok
A bűnösnek
Megbocsát-
Ok
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Soóky László

Pillanatfelvétel egy bizonyos árvíz ürügyén

Soóky László

Elindulok, átmegyek a gyaloghídon,
kérem, ne kövessen. A patakon túl az
ártér, alatta a folyó kanyarog, a csalit
kökény, meg rekettye bokrai között
sugarasan átszakad, elvakít a vízről
visszarobbanó fény. A szekercével
csonkolt botlófüzek égből letaszított,
Mihály átkától gyökeret vert angyalok.
Szerelmes voltam, akkor jártam itt,
a pallót elsodorta a zöldár, recsegett a
rezgőnyár ezüst törzsének ütődve,
Isten épp megbosszult valamit. A víz
a füzek koponyája fölött hömpölygött
és az uszadék között gulyányi püffedt
hasú tehén delelt szarvával fennakadva
a mocsári tölgyek lombkoronáiban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jelena Lengold

Számolás

Jelena Lengold

Íme egy szegényesen berendezett szoba, egy szekrény, rosszul csukódó ajtóval, a padlódeszkák kissé nyikorognak a léptek alatt, az ágyon kopott takaró, egy maszatos ablak, mely valójában sehova se néz. Állhatsz a végtelenségig az ablak előtt, mégsem fogsz messzebbre látni a szomszéd falnál. Az onnan jövő fény az éjjeli utcai világítás látszatát kelti, ám ez csak illúzió. Nincs utca, nincsenek lámpák. Az ablak alatt senki sincs, nem is volt soha.
Marlena mégis az ablaknál áll és a nem létező messzeségbe néz. Kezeivel mintha önmagát ölelné vagy mintha a saját szívét tartaná vissza, hogy ki ne ugorjon, valahová, a testén kívülre. Az arcát látnod sem kell ahhoz, hogy érezhesd, amit ő érez. Már a hátán világosan látható minden, hisz akárcsak lázas állapotban, remeg rajta az összes izom. Arckifejezését már az elárulja, ahogyan lehajtja a fejét. A saját vállaiba görcsösen kapaszkodó ujjai semmilyen magyarázatra nem szorulnak. A test, mely lassan előre-hátra dől, mindennél többet elmond. Nincs vigasz. Az egyedüli dolog, amit még tenni lehet, éppen ez, bölcsőt helyezni a saját testedbe és hintázni az altatódal ritmusára, legalább addig, míg csönd van, míg ki nem mondod a következő szót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Ötvenhat koporsói

Saitos Lajos

Temetetlen koporsók körülöttünk
bennük temetetlen lelkekkel csontokkal
(Kádár-kolbásszal – gumibotokkal)
még ha elföldeltük is szeretteink
porhüvelyét s papi imát is mondattunk
érettük – bocsásd meg vétkeinket
miképpen mi is megbocsátunk – még
mindig nem értjük miért nyomja
nyomasztja ötvenhat terhe/súlya
máiglan kulcscsontunkat vállunkat főnket
hogy agyvérzést kapunk miatta/tőle
s leszünk élőhalottak sírhantok és
telhetetlen testvéri tankok nyomdokain
mint a bibliás Káin és Ábel idegen testvér
a még idegenebb testvér áldozata
mert mindenki szem a láncban
a nászi- és halottas ágyban…
és dagadt bokával visszeres lábbal
most itt állunk – mást nem tehetünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kovács Jolánka

Átköltöztünk

1.
Jó napot. Na, köszönjél, szívem, a tanító bácsinak, meg te is, nohát, már másodikos vagy! Nem tanító bácsi? Adminisz… micsoda? Aha, irodai munkás… Mondja már, hogy értsem is… Nekem azt mondta a takarítónő, hogy ide jöjjek be, itt van a titkárnő. A másik szobában? Az igazgatót kerestem én, de azt mondják, nincs itt… Pedig okvetlenül beszélnem kell vele! Ja… mondhatom magának is? Akkor mondom. Ezt a két gyereket kéne beíratni az iskolába. Vagyis hármat. Van még kettő otthon, azokból az egyiket. Rodrigó, szívem, ne szorítsd már a kezem annyira, tudod, hogy fájnak az ujjaim! Na szóval. Ezt a két gyereket, mondom. De úgy nézzen rájuk, hogy ennek itt epirohamai vannak néha, emez meg szívbeteg. A kicsi, aki otthon van, elsős, az egészséges, annak nincs semmi baja. Csak még nem tudja a betűket. Pedig foglalkozom vele otthon is, de hiába, az óvodában se tanult meg semmit. Próbálom kikérdezni, mondom neki, melyik betűvel kezdődik a macska? Azt mondja, a missel. Nem, a neve nem Misel, hanem Elvis, csak keveri a magyart a szerbbel. De szerb osztályba íratom őket, az nem probléma, eddig is olyanba jártak. Melyik osztályba? Hát most mondom, az Elvis az elsőbe, a Rikárdó a másodikba, de neki epirohamai vannak néha. A Rodrigó a negyedikbe, de ő szívbajos. A legkisebb meg négy éves, az Esmeralda, van itt valahol óvoda, napközi? Igen? A templom mellett? Akkor oda beírathatom, ugye? Kap ott uzsonnát? Negyedik gyerek! Még ebédet is kéne, hogy kapjon. Jó, értem, persze, hogy ez nem magára tartozik…
Hogy honnan jöttünk? Hát innen, a szomszédos faluból. Miért most, iskolaév közben? Hogyhogy miért… Nem mindegy az magának? Mondja meg, most mindjárt, ha nem lehet beíratni a gyerekeket, mondja meg, és már megyünk is. Na jó, szóval lehet. Hát ide figyeljen, én előre megmondom, hogy ezekre a gyerekekre vigyázni kell. Ennek itt epirohamai vannak néha, de semmi gond, a jövő héten már lesz mobiltelefonom, megadom a számot, és ha elfogja az iskolában, csak hívjanak nyugodtan. Ne csináljanak vele semmit. Majd én jövök. A Rodrigó szívbeteg, neki nem szabad tornázni. Se szaladgálni. Se idegeskedni. Őt nem szabad, hogy lökdössék. Ha megtudom, hogy itt lökdösni próbálja valamelyik gyerek, azonnal kiíratom innen. Inkább naponta viszem oda, ahol eddig volt. Csak hát gyalog messze van az a falu… Rodrigónak szünetben is az osztályban kell maradnia. Hogy ne futkározzon. Mert ha szaladgál, rosszul lehet. És az már akkor a maguk felelőssége. Legjobb, ha az osztályban marad, és vigyázza a táskákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tarczali Erzsébet

A vasutas fiúk

Honnan jöttek, a falusiak csak találgatták, mondtak ezt is, azt is, hogy Háromszékről, vagy honnan. Az anyjuk a templommal szemben bérelt egy kicsike házat négyüknek. Sugdostak a népek, ember nélkül, nahát. Később mondogatták, hogy az apjuk valahol a Gyimesekben nyugszik, ha hagyják. A kicsi fődért mindent feltúrnak. Csontokat keresnek a csámborgó kutyák.
Rossz volt a hírük. Az egyikről azt hallották, hogy Szibériát is megjárta, a legidősebb. Az kicsit csendesebb volt, lehet, hogy Szibériában még hidegebb van, mint Csíkban, ott tanulhatott meg hallgatni. Ha nagyon hideg van, halkabb lesz az ember, s ha megszokja, dúdolva fújja a hajnalit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Milan Dunđerski

Életrajzi jegyzetek

Milan Dunđerski

1.

anya
terhes vagy megint
halállal teli mint velem hajdanán
a kéz
mely nem sápad tovább
mind nőiesebb és keskenyebb
őrzi erősen majdani étkem

2.

az apám kaszás
a magasan lekaszált búzamezőn üldögél
szokásos beszédébe kezd
világkérdést fejteget
levágott kalászok
kaszása az apám
egyre növekvő elpusztult vadállat
kinek fájdalma fogva tart
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Oskar Pastior

Oskar Pastior

Habár az apám
[Obwohl mein Vater]

nem csak rajztanár volt, hanem később egyszer meg is halt,
anyám hol Erdélyben, hol azokban az években, melyek
a későbbi életemben döntőek kellett legyenek, meg is szült.
Hasonlóan összetett tényállások tehetnek egyre inkább arról,
hogy nemcsak verset írok, hanem másokat sem.
Talán mindez azzal függ össze, hogy az iskolában – Platonéban
természetesen; ahol akkor és annyit lehet beszélni, ne ki virágzik –
nem figyeltem eléggé, ahogy a bűn és bűnhődés a háború és
békéhez viszonyul (mint a regények egyrészt, másrészt
életrajzilag, egyenként és fordítva), és bár én akkoriban
a gőzkazán alatt vittem az éjszakai műszakot, hogy az ok és az
okozat ellen egy kissé történelmileg egy kissé védett legyek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Wilhelm József

Otthon, füstben

Súlyos,
mély repedések a fal menti talajon,
ereszben sarjadó ecetfa,
a járda árnyékos tövében,
összekuporodva,
szájukban aszott szavakkal
bosszankodnak hiábavalóan a visszavárók,
mindennapok nélküli a táj,
megkülönböztethetetlenné vált falvak
sorakoznak az utak mentén,
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!