Farkas Kálmán

Június

(részlet)

A dűlőutak felett
hajnali pára lebeg.
A búzatábla
pipacsszegélye
meg-meghullámzik.
Mécsvirág moccan,
fűszálak dereka ropog,
nyúlnának már a víz fölé
a horgászbotok.
Csend.
Nádbóbitáit vállamra hajtja,
harmatujjával
ösvényt túr hajamba
s emberré cirógat
újra a táj.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

A pozsonyi metró III.

Tóth N. Katalin

A rendőr az őrs faliújságát böngészi. Sok baj érte az utóbbi időben. Lefokozták, áthelyezték, még annak is örülhet, hogy a fegyverét meg a jelvényét megtarthatta. A hirdetések közül ismerős arc nevet vissza rá. Kalácsot eszegető kolléganője, aki már öt éve eltűnt. A keresésbe az Interpol is bekapcsolódott, sok téves hívás érkezett, mégsem találtak nyomot, amin elindulhattak volna. Egyszerűen felszívódott, olajra lépett, elnyelte a föld, mintha soha nem is létezett volna. Ilyen nincs, ha az ember jobban belegondol, eszébe jut, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Az energiával is ugyanez a helyzet. De akkor hol a büdös francban van?
A mozdonyban töltött idő alig tűnik tíz percnek. Elveszi Csumil kezéből az üres kávéspoharat, behúzza az ajtót maga után, aztán szétnéz az utasfülkék között. Mindenki leszállt már, csak pár avar harcos kókadozik az üléseken tegezeire támaszkodva. A digitális kijelző időszámításunk szerint 1443-at mutat. Baljós érzés keríti hatalmába, biztos valami baj történt, ilyen messzire még sosem merészkedett. A koordinátákat már meg sem meri nézni, rohan vissza a szerelvény elejébe. A kakastollas ellenőr állítja meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Motesiczky Gábor

Vén csavargók

Hogy kiket látnék a legszívesebben
hát titeket vén csavargókat tengerészeket
kik úgy élitek a történelmet
mintha soha nem akarnátok
itt hagyni a végtelent
hajófenékbe lökitek az éjszakát
s nyomotokban vándordicsérettel jár a szél
tenger rikolt madár partjain értetek imát
hol örök szerelemmel szántjátok habjait
bennetek kagyló szívharang navigál
vállatokon sudárvitorlák feszülnek keresztet
mintha soha nem tévesztenétek szem elől
mintha soha nem tudnátok meglelni
azt a Földet
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Éghetetlen

Saitos Lajos

Tanuld meg ezt a versemet
mert az igazi költemények
fejből fújandók akár
a Kalevala rúnái s nem
kéziratban nem is gép-
iratban maradnak meg
s pláne nem egy inter-
netes felhőben leledzenek
míg elő nem veszi valaki
azokat s tanuld meg mert
a jó vers gyúanyag a léleknek
bár a versek tudjuk éghetetlenek!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Május

(részletek)

Nyújtózik a
Holt-Vág vize,
hamvazna az alkony.
Tükördarabkák
villannak;
süllő vagy már
harcsa rabol?
Megtűrt, giccses
hattyúpár
morzsáért eseng,
cirpeléstől
átlyuggatott
nagy szita a csend.

Lazult drótok keskeny
árnyékot vetnek,
délcegen áll a bal-
tacím, a lednek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

A pozsonyi metró II.

Szenteste van, a főváros ünnepi díszbe öltöztetve várja a kis Jézus megszületését. Villogó lámpák, parádés dekorációk mindenhol vastagon lógnak az épületek faláról, a villanyoszlopokról, még a kerítésekre is bőven jut belőlük. A csillagok szinte elhalványulnak az égen ebben a pazar fényözönben. El is szégyellik magukat, vaskos hófelhők mögé bújva pislognak le a földre, ahol mindig történik valami, vagy ha épp nyugalom van, akkor majd történni fog. Az idő relatív fogalom, a tér is az, példának okáért a város főtere olyan bizonytalanul vibrál, mintha délibábot bámulna az ember.
A forgalom ritkulni kezd, csak néhány megkésett járókelő igyekszik hazafelé az egyre sűrűbb hóesésben. Az óvárosi korzó lassan elnéptelenedik, az üzletek bezárnak, akinek nem muszáj, nem sétál most idekint, inkább otthon zabálja a halat meg a bejglit a meleg szobában a tévé képernyője előtt. Csak két ember járja a város ezen részét. Két rendőr, akiknek az a feladatuk, hogy szolgáljanak és védjenek. Kedvetlenül tapossák a sós latyakot, meghitt családi vacsoráról álmodozva, miközben majd megfagynak a zord időben. Nagy ívben kikerülik a tündöklő karácsonyfát, pillantásra is alig méltatják. Látták már tegnap is, amikor az ipari alpinisták díszítették egy égbe nyúló emelő platójáról. Felesleges felhajtás, csak szemét és felfordulás lesz belőle.
– Nézz a lábad elé! – mordul a férfi kalácsot rágcsáló társnőjére. –  Megint meg fogsz botlani, és kitöröd a lábad Csumi miatt. Vagy a csatornában kötsz ki a patkányok között, akárcsak tavaly. Jobb, ha tudod, nem vagyok hajlandó utánad mászni! Ha beesel, ott is maradsz.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

N. Czirok Ferenc

Hús-véti vers

N. Czirok Ferenc

Slam poetry Kovács Jolánkának

ágyamból s önmagamból kikelve
tudhatod mennyi is az egy hatod
szavaimat sem sminkelve
mondhatom és írhatom nem bomba
sem atom a bántó szavakat
ki is gyomlálhatod a feltámadás
is lehet csak támadás
s a szeretet is számonkérés-vágy
és elszámoltatás
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Csák Gyöngyi

TÁVOLODÁS

(A róka búcsúszavaihoz)

Visszaküldelek a rózsádhoz,
bár a szívem szakad  belé –

Halál a hűség választóvonala –
hajtogatom, míg búzamező-
hajadban futok visszafelé.

(Világ)

Feldereng, magából
mégis kizárat,
hiába gondolsz rá
minden ébredéskor,
a rítusnak vége –
súgják a szívre
tenyerelő árnyak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

részvét
Thomas Bernhard nyomán

mondja csak
nem tűnt fel magának
hogy az emberek
temetőkben laknak?

őszinte részvétet érzek
az emberek iránt
őszinte részvétet érzek
e tragédia iránt

őszinte mindig őszinte
részvétet érzek
az emberek iránt
e tragikomédia iránt
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Április

A láthatár széléről
lelóg a vihar, de itt
izzítja még a Nap a
házak új cserepeit.

A kisváros felett egy
helikopter bőg,
a parkban rigó
gilisztát húz a földből,
ide-oda villan
a sárga csőr,
míg a leget zajjá
őrlő lapátok
cafatokra tépik
a csenddel gondosan
átszőtt tavaszt is.

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

A virághagyma kezelése

A „kertben színfolt a tulipán”
aztán elvirág
zik és ekkor vagy
kiásod hálóba teszed
a hagymát és
ráírod
„mehet vissza” vagy hagyod a földben.
És ekkor remélned kell
a hagyma nem
süllyed mélyebbre és
még mélyebbre a földbe.

Így vársz közben
hamut szórsz egér útjába
az éhes madarat kergeted
vissza az égbe
méred az időt és
reméled
hogy hagyma fel
feléd jön és nem
pusztul el a nedves
rohasztó mélyben.

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

A pozsonyi metró

Tóth N. Katalin

Éjfél előtt néhány perccel járőrkocsi parkol le az óváros egyik csendes mellékutcájában. A zsaruk kiszállnak. Összeszokott páros, két ember, aki az együtt töltött évek során teljesen egymásra hangolódott. Szinkronban dolgoznak, hasonlóan gondolkodnak, lassan már egymás gondolatát is képesek volnának kitalálni, ha arra lenne szükség. A nő süteményt majszol, a férfi a telefonját nyomkodja. Errefelé ritka a rendbontás, a sétány rendesen ki van világítva, nem szükséges minden apróságra odafigyelni. Csak a kereszteződés után kell vigyázni, mert hol egyikük, hol másikuk rendszeresen belebotlik a szoborba. Tudják, hogy itt van, számítanak is rá, mégis minden őrjárat alkalmával majd a nyakukat törik miatta. Nem csoda, hisz az illető nem visel láthatósági mellényt. Csumilnak hívják, bronzból készült, egy elegáns ékszerüzlet előtt tehénkedik az úton, és a statisztikák szerint többet fényképezik, mint a legfelkapottabb modelleket. Ehhez nincs szüksége bomba alakra, sem protekcióra, egyszerűen odarakták az utca közepére, és kész. Egy félig felemelt csatornafedél alól fürkészi a világot, sisakos fejét mélán a karjára hajtva. Általában ezzel telik a napja, csakhogy ma este nincs itthon, mert épp valahol máshol tartózkodik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Március

Már döfi újra a nárcisz
a fénybe zöld tűhegyeit,
ó, legyen itt
végre elomló béke, örök!

*

Verhaareni szél dühöng,
gellert kapva zúg tovább,
valaki e vad tavaszban
keresi csendjét: otthonát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi

KÖZELEDÉSEK – TÁVOLODÁSOK

(Dublőrök)

Szavak végzik
halálos ugrásainkat,
nézzük lélegzetvisszafojtva,
meg ne szédüljenek,
ne törjék csontjainkat.

(Visszatérő álom)

Elvesztett csatából érkezik,
hajában az idő sírását hozza,
simogatásod először
forró homloka esdi,
majd éhsége könyörög,
hogy tested szegett
kenyerével megkínáljad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

pedig milyen közel vagy

Debreczeny György

kollázs Papp Tibor verseiből

alszol mint tündérfény a lócán
amikor a szivárványok vérezni kezdenek
az ollók megörülnek a cirkuszi bohócnak
térdig érő szakállát levágják
ingedben és szoknyád alatt Petőfi versei
mégsem vagy te varrólányka
miféle hiány ez hogy ilyen közel vagy

egyszer egy fekete sziklához elértem
szabad-e locsolni yperittel
egyszer egy fekete konflis elhaladt
egy fekete szikla előtt
minden a többszólamú olvasat
szolgálatában halad el
mégsem vagy te varrólányka

pedig milyen közel vagy
minden lócához és minden szivárványhoz
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Koán

Tandori Dezső emlékezete

És már egészen szabályos köröket rajzoltam,
és már egészen szabályos füstkarikákat fújtam,
és a végén megtanultam célba lőni.

És már egészen jól ment a célba lövés,
csak a füstkarikákat elhanyagoltam,
de a köröket még mindig szabályozom.

Szaladok körbe
egy gödörben,

nem találom az egyenest.

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Strieženec Alex

Amíg megöregszem

Strieženec Alex

(rendhagyó napló életem néhány szakaszáról, megöregedésemről, amely még nem jött el, de amely egyszer biztosan beköszönt)

Mindenki megvénül egyszer – hallottam számtalanszor már gyerekkoromban. Értettem, csak nem fogtam fel, hogy miért is baj, ha megöregszünk, miért használják negatív jelzőként. Akkoriban csupa derűs, irigyelt ember járt-kelt körülöttem, legyen az koros vagy fiatal. Gyerekkoromban a nálamnál idősebbek mind okosabbnak, jobban informáltabbnak tűntek, amiért rejtett féltékenységet éreztem irányukba. Ráadásul, semmi olyan – számomra leküzdhetetlen akadályok, gondok nem zavarták életüket, minthogy este korán kell lefeküdniük, vagy, hogy akkor is meg kellet enniük az ételt, ha nem szeretik. Azon kívül, mindannyian a saját pénztárcájuk felett rendelkeztek, s abban mindig volt annyi pénz – gondoltam akkor – hogy bármennyi édességet megvehettek. Azt már kibogozhatatlan rejtélyként éltem meg, hogy ha már megtehették, miért nem vásároltak állandóan gumicukrot, stolverket vagy fagyit, amelynek az időben egy koronába került gombóca. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Február

Februári könnyű ködök
emelintik a tél
kikeményített pendelyét,
de még
nem teremtés illatú a lég.

*

Csilingelt a csend,
ágak villogtak
kis jégcsilléikkel
megrakodva.
Drága bokály,
igazgyöngyökkel
kirakott billikom
volt az a táj,
és ma is,
még ma is
bennem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Marcsók Vilma

„Nehéz az élet!”

Marcsók Vilma

1984-ben bizonyosodtam meg arról, hogy a törvény szavatolta jog felett létezik egy láthatatlan, erősebb hatalom: az elvtársaké. Ebből kifolyólag azt sem érthettem, hogy a Béga-parti városban miért nem vállalja egyik ügyvéd sem, hogy az érdekeimet képviselje a bíróságon. Váratlanul mégis fordult a kocka. Egy neves jogász család második nemzedékének képviselője, aki a kommunizmus elől friss diplomásként menekült el Jugoszláviából, több ott eltöltött évtized után úgy döntött, hogy a fény városából hazajön Nagybecskerekre. Már telefonos érdeklődésem alkalmával kijelentette, vállalja jogi képviseletem.
Amikor első ízben kerestem fel a Franciaországból érkezett jogtudort, nem hittem a szememnek. A háza nagy volt ugyan, de eléggé romos állapotban, azt gyanítottam, rossz helyen járok. Ám minden stimmelt: az utcanév, a házszám is. Valamikor még az igényes polgári ízlés szerint kialakított, de akkorra már hihetetlenül elhanyagolt kertre néhány ajtó nézett. Az egyik nyitva volt. Kopogtattam, beléptem az óriásinak tűnő homályos előtérbe, melynek rendeltetése kifürkészhetetlen talánynak tűnt. Itt nincs senki, szögeztem le, de a bizonyosság kedvéért akkurátusan hallóztam.
– Jöjjön, jöjjön! – szólt valahonnan valaki hamisítatlan szerbséggel, melyben eredménytelenül kerestem a francia hangsúly nyomait. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Sötét kezdet
(vers és aforizma)

Sötét kezdet és némaság
az ősrobbanás előtt majd
hangrobbanás a fény jelét
követi s látó- és halló szer-
veim összpontosítja ideg-
mezőimen át hogy meg-
formálhassam első szavam
mely árnyékból a fényre
vetül – sötét kezdet után
világosba – élő szeretetként.

*

A vers nem más, mint asszociációk
láncolata.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!