Franz Hodjak

Franz Hodjak

Szerelem mérték
[Liebes Mass]

egy szoba nem szoros nem tág
egy érzés mi körbeér
behavazódott kint a világ
megnyúlt az idő torkig ér
mosdóállvány a sarokban
a kályhában tűz pattog örül
messze kutyák vonyítnak
röviddel kezdi a bánat
majd borra vált át
a minden gondok nehezülnek szállnak
itt egy ágy hol füllentünk egymásnak
mit akarunk még

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

ez a város és ez a szó

Debreczeny György (Novák Valentin felvétele)

Thomas Bernhard nyomán

ez a város maga a pokol
ez a pokol maga a város
kívánok önnek
fenséges vasárnapot

a szavak mindent
letepernek
helyükről mindent
elmozdítanak

minden leteperi
a szavakat
helyükről minden
elmozdítja azokat
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Juhász Zsuzsanna

Coming out

Megilletődött vagyok újra. Ahogy akkor, pár éve. Mikor ültem csendben az ülőkén. És váratlanul elkezdte a srác. A barátjával, a kapcsolatával, a párjával beszélt éppen telefonon.
S én elcsodálkoztam, majd hirtelen elöntött a düh is, hogy lehet, igen, lehet ilyen is a férfi.
Olyan, amilyen hozzám férfi senki se volt, soha. S az évek nem koptatták el, nem fakították meg az élményt. Inkább kiemelték. S bennem, mint sziget, csodás, titkos sziget úszott tovább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Rui Costa

Rui Costa

Kenyér

Vannak emberek akik az
Összes ujjukkal az asztalon szeretnek.
Arcuk verítékével sütik a kenyeret
És mikor elhagyjuk őket még mindig
Az oldalunkon állnak.
Ez idő alatt nem érintkeznek velünk
A hold találkozik a ropogós kenyérrel amit eszünk
Amíg az ígéretek jókedvét a fűszál
Magányába desztillálja.
Ezek az emberek a föld maga
Ahol felvesszük a napot mert elkerülte az ujjakat
És a szív helyére fekete gyümölcsöt rakott.
Ezek az emberek a föld maga
Aminek nincs szüksége repülésre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

László-Kovács Gyula

Ki véd meg engem?

László-Kovács Gyula

Alig egy óra alatt vagy tizenötször
fésülködött.
Két ujját megnyálazta, és finom,
elegáns mozdulatokkal lesimította haját:
sok Kabos Gyula-filmet nézhetett.
Ki kell mennem a Szarka-dűlőbe,
lenyírni a füvet, mondta,
én meg azt gondoltam,
milyen jó is az együgyű bolondoknak:
Isten nagyon szeretheti őket.
Engem is szeret, csak másként,
reám küld mindenféle kórságot,
nyavalyát.
Hát Náthán próféta vagyok én?
Ki, hol szelíd lelkülettel, hol pedig
háborgó szívvel perelt a kút káváján
állva, az Úrral s emberekkel egyaránt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

FEKETE SZÉL

Kulcsár Ferenc (1949–2018)

Ének R.C.-nek
(profánul)

„Betűvetés óta azt lesem,
ki áll a szélben,
és ki áll vadlesen!”
(Kulcsár Ferenc)

A mi egyetlen lobogó rét-ingünket
már nem „fényes szellők” fújták
ünnepeinket az istenek beárnyékolták
hosszú árnyék vetült életünkre
fekete szél fújt ránk mindenünnen
nem csoda ha lelkünkben nincsen ünnep
bár ütemesen nem csaptuk össze tenyerünket
kapkodtuk lábunkat akkor is
ha nem kergettek; kerge kor volt
tanú rá minden letépett naptár-
és napló-lapunk bár nem kötöttünk
talpunkra útilaput -  a hűség volt
egyetlen ultimátumunk
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Sophia de Mello Breyner Andresen

A tökéletes óra…

Sophia de Mello Breyner Andresen

A tökéletes óra ez mikor elcsendesül
Az ember zaklatott mormolása
És megszólal végre egész legbelül
A fásult álmok mélyről jövő hangja.
Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak
Amik a perzsa kertben voltak
Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.
Ez az óra titkos hangokat
Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.
Ez az az óra amelyikben most már csak
A levelek beszélgetnek levelekkel.
Ez az az óra ami megsemmisíti az időt
És a saját arcomat sem ismerem fel.

1947

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Persányi Norina

Pince románc

Persányi Norina

Egyes számú bizonyíték: 1 db Sucker című pornográf magazin

Kati csoporttársam. Tavaly a média pszichológiai hatásai című speckolon lettünk jóba. Ő említette. Össz-vissz hét pasival volt, és megvolt belőle egy új laptop, egy végleges teljes-test szőrtelenítés, két dögös Zara koktélruci, három nagyon csini Mango felső, két hét allinclusive nyaralás az aktuális nagyővel Krétán, na és hónapokra a napi kávézózás és a hétvégi bulik. Számolatlan Sex onthebeach.

Kettes számú bizonyíték: 3 szál vágott virág (fehér rózsa)

Meglepően jóképű. Sármos. Olyan ötvenes. Ízléses, halványlila halszálkás nyakkendő, tuti-arany nyakkendőtűvel. Ráadásul totál udvarias. Virágot hoz. Kinyitja az én oldalamon sötétített üvegű, fekete Audija ajtaját, és csak akkor csapja be puhán, mikor fegyelmezett keccsel elhelyezkedem a krémszínű bőrülésen. A lakása is durván luxus. Légkondi-hűvös. Minimál visszafogottság, óriási képek a falon. A bárszekrényben minőségi rövidek literszám. Még kérek és még, hogy lazuljak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Benkő Géza

Benkő Géza

G-monológia
(részlet)

G. fogja magát és nemes egyszerűséggel felöltözik, mit sem mond, s eljön hazulról. A felesége mire észbe kap, már épp a bejárati ajtónál áll, talpig feketében. Megkérdi, hova mész, G. egykedvűen válaszol, kimegyek egy cseppet.
A felesége nem tiltakozik, tudja jól, hogy ha G.-nek mehetnékje van, akkor megy.
Egy óra, talán kettő és itthon lesz. Megiszik egy kávét, talán teát, netán egy-két felest, attól függően, mire van gusztusa épp, na és persze pénze, böngészik egy sort a neten, vagy olvas, esetleg leül E.-vel beszélgetni, majd hazajön megnyugodva, lelkesen vagy ugyanolyan hangulatban, amilyenben elment, de hazajön. Mindig hazajön.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

Kikerülni

Kalász István

A lélek minden. (Márai Sándor)

Vasárnap délben zárták le a házat, elvették a kulcsot, zárat cseréltek. A vázát, anyámtól kaptam, a járdán hagytam, a poharakkal teli doboz mellett. A kapu előtt. A végrehajtó azt mondta, mehet hölgyem, itt a vége.
A repülőjegyem hétfőre szólt. Álltam az utcán. Annyi pénzem volt, hogy töltöttem a telefonomra a sarki boltban, és maradt három ezresem. Elindultam a Rózsa utcán kifelé a kertes házak közül.
Az jutott eszembe, hogy nem szeretek itt, de szeretem az életet. Meg arra is gondoltam, hogy egy hónap múlva negyvenéves leszek. Meg bezárult, de kinyílt egy másik ajtó. A repülőtér felé indultam gyalog. Tizennyolc kilométerre volt, ezt mutatta a telefonomban a térkép, és azt, hogy a Szabadság úton kell mennem, a Vértanuk tere mellett. Mentem az út szélén a táskámmal, a város nem nézett ki újnak a szürkületben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jancsó Péter

Nehéz ügy

Jancsó Péter

Valahol az ablaknál egy légy harcolt rendíthetetlenül, hogy kijusson a városba az átlátszó, számára értelmezhetetlen visszatartó erőn keresztül, s ebben az elkeseredett igyekezetében saját testi épségét sem óvva minduntalan beleverte aprócska fejét az üvegbe.
A légynek nem fájt a feje, ellenben az asztalnál ülő, arcát két tenyerébe temető alakkal, akit élete harmadik legőrjítőbb másnapossága kínzott. Apró irodájában a szállingózó port megvilágította a redőnyökön beszűrődő későn kelő nap fénye. Csak a légy élet-halál harca hallatszott, amikor fülsiketítő telefoncsörgés hasított bele agyának kocsonyás fájdalomtengerébe. Az ijedségtől megugrott nyikorgó székében, láthatóvá vált zakójához hasonlóan gyűrött arca. Egy borotválatlan, ötvenes arc, átmulatott éjszaka utáni véreres szemek, na meg a pórusokon át szökni igyekvő alkohol izzadtsága.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

KŐFOLYÁS

Saitos Lajos

Paszkal Gilevszkinek

Reggel

Reggel –
mint a Föld
születés előtt

még nem népesítette
be nyüzsgő élet

de a Nap
már után-ragyog.

Elemek tánca

Fényfüggöny
vasfüggöny
vízfüggöny

elemek tánca
a horizonton

de ki van a
zsinórpadláson?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Szent Hubertus dicsérete

Tóth N. Katalin

Egykori tanárom szenvedélyes vadász volt. Ez a történet róla szól. Mivel megtörtént eseményen alapul, néhány nevet megváltoztattam, beleértve a sajátomat is.

Az unalmas történelemóra már majdnem véget ért. Berki József tanító elvtárs megpödörte vastagszálú bajuszát, és végignézett a hatodik osztályon.
– A hétvégén hajtás lesz a kisoroszi erdőben. Élő nyúlra megyünk. Kinek lenne kedve velem tartani?
Diana izgatottan fészkelődött egy sort, aztán hátranézett. Nem bánta volna, ha néhány fiú is jelentkezne, mielőtt feltartja a kezét. Senki…
– Mi ez a nagy tolakodás? Ennyien nem is férünk el!
Még egyszer körülnézett, majd félénken felnyújtotta az ujját.
– Én szívesen elmennék…
– Helyes. Tőled, mint a Kittenberger raj vezetőjétől, ezt el is várom. Akkor hát reggel hatkor találkozunk a sportpálya előtt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Pollágh Péter

Nové Zámky

Pollágh Péter

„Abból, ami nem tér vissza, a szagok azok, amelyek számomra visszatérnek (…)
Elragadtatással emlékszem vissza a szagokra: ebből látszik, hogy öregszem.”
Roland Barthes

Benned vagyok. 95 vagy 96
százalékán a századnak,
a beszéd szakad, szétszalad.

Konyak-szőke vagy és szűk.
Nem fogsz abbahagyni.
Narkotikus narancs: mondod
rám, vagy ránk,
gurítod, dobod.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Juhász Zsuzsanna

Korrajz

Sínek egymásra dobálva.
A nappalban kicsapódik az este.
Visszaidőtlenedve a teremtésben.
A halszem bokáig égirányban,
A színészfestékes homlok felé.

Mégis

Korom: előhívatlan filmtekercs,
félreszemelgetett kirándulás, mert
mégis a pólyatavaszok, meg-
félemlített nyarak, ködelők,
négynegyed elődvárásban, mégis.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Varga Imre

A Névtelen Anyagos

Varga Imre

(Sorstörténet felezőidőben)
(részlet)

Ahogy mondtam, ott kezdtem el megkomolyodni a börtönben.  Az is nagy iskola volt nekem. Megint csak magamról szólt. Hogy én, én! Persze hogy túlélésért ment ott a harc. Hogy túlélni napokat, s az ottani kapcsolatokat elviselni, javamra fordítani.  Megtanultam, hogy ember és ember közt nagy a különbség. Finomodott az alkalmazkodó képességem.  Rengeteget olvastam. Heti két könyvet is legyűrtem. Suliba jártam. A börtönben beiratkoztam középiskolába, és ott építettem rá az angoltudásomra. Mikor aztán itthon nyelvvizsgáztam, mondták is, hogy túl sok beszédemben a szleng. Én az utcanyelvet, a tolvajnyelvet beszélem, ezt tanultam. Ott éltem, ez a szókincsem. Ezt sajátítottam el. Sportoltam, futottam, meg a kondi terembe jártam, edzettem magam. Ott lettem vegetáriánus. A konyhán melóztam, mert szeretek sütni-főzni. A cukrászathoz kerültem a dutyiban. Én sütöttem az édességeket. Az első hét után már csoportfőnök voltam, már én irányítottam, hogy ki mit végezzen. Jött a nagyfőnök, a séf, hogy dobj össze valamit! És ott rögtönöztem. Szóval a börtönben élni kezdtem. Tényleg, föléledtem a rács mögött. Ez hülyén hangzik, de igaz. Ott kerültem először az önsegítő csoportba. Nagyon sokat segítettek nekem ott bent. Egy hölgy, Katie-nek hívták, nagyon sokat segített. Pedagógus volt, tanító néni, és szabadult drogos. Ő szervezte az önismereti csoportot, és nagyon hiteles személy volt a számomra, aki tele volt élettel, mosolygott a világra, és féltékeny voltam rá, tudod. Hogy: Úristen, hát lehet drog nélkül élni, és ilyen vidáman?! Ott volt előttem egy ember, aki drogozott, egy ember, aki értelmes volt, akivel tudtam azonosulni, akit követni lehetett. Hú, ő volt nekem a minden! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Gágyor Péter

Szűken mért szavakkal

A nyelv nem a szavakban él, de izomzatában, mely a szavakat rendezi.” (Illyés Gyula)

Zsebők Csaba tudományos prózájában, publicisztikájában és költészetében is fegyelmezetten bánik a szavakkal, mondhatnók úgy is, hogy szűkszavú. De ez a megállapítás így azonban nem pontos, nem fedi a valóságot. A költő eltökéltsége tán leginkább abban nyilvánul meg, hogy kerüli a mellékes témák csábító lehetőségeit, a barangolásokat a képzelet mezején, a szabad asszociációk tolakodó ihletettségét, amitől az írás, a fogalmazás tolakodó ötletei, képzetei bőségében olyan nehéz szabadulni. Legyen az vers vagy esszé, Zsebők tömören fogalmaz, mondataira az üzenet egyékű megformálása a jellemző. Feltételezhető a szándéka, hogy mondatainak értelmezési változatait a minimálisra csökkentse. De mégsem purizmus ez. A purizmus fóbia volna, félelem az idegentől és nemigen fordulhat elő a költészettel a benne tobzódó pluralizmussal sem együtt, párhuzamosan is alig – természetükből adódóan ezek a szempontok (stilisztikai világnézetek?) nehezen egyeztethetők össze. Zsebők alapvető szándéka tehát leírt üzeneteinek a lehető leghitelesebb megértése az olvasó részéről. Ezen szándékában versírás közben is mintegy visszacsatol, a nyelv, mint a közmegegyezésen alapuló kommunikációs eszköz eredeti küldetéséhez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Recenziók | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Valkusz Lili

Virágnyelven

ORCHIDEA
Vékony ujjak érintik a szalvéta szélét, s mint egy virágszirmot, oly gyengéden emelik ki a sárból. Elgondolkodva nézi, hiszen ez is több életet, színt és játékot tartalmaz, mint a fejében kongó néma üresség. A sötét massza lággyá és hívogatóvá tette a papírdarabot, melyet hirtelen gyúlt szenvedéllyel ölel arcához. Mámorító érzés fogja el, ahogy a törékeny tárgy átmeneti orvosságként szolgál bánatára. Bánat vagy magány, maga sem tudta már, ő csupán egy érzést volt képtelen feledni, mely folyamatosan mellkasát szorította, s ébren tartotta éjszakánként. Álom és ébrenlét határán evezett nap, mint nap, ilyenkor pedig legtöbbször egy tó partján találta magát, s a vízben egy árva Orchidea[1] várta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Alexandre Rodrigues da Costa

Alexandre Rodrigues da Costa

Lelet

itta a tengert
szomjúság nélkül,
ahogy telt belül
vízzel, úgy eresztette rajta keresztül
a tüdőket
az órákkal, amelyekben benn
úszott az éjszakai asztal,
és nem emelhette fel
a szemét,

itta a tengert
lassan, amit a néma testben
hallott, azzal összeolvadt,
ahol a fövenyben
a szótagok lapultak; és föléledtek
a tétlen kezek,
ahogyan a vak engedte őket
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Vidéki Bianka

Első és utolsó

Neked nem volt eleinte nagyon rossz? – kérdezte a férfi évekkel később, amikor már újra szóba álltak egymással.
El kellett gondolkodnia a válaszon. Nem mintha nehézséget okozott volna a februári hajnal felidézése.
Ugyanakkor ébredt, mint máskor, percekkel negyed hat után. Megcsinálta a tejeskávéját, sok tejszínhabbal, ahogy szereti, és visszabújt az ágyba. Hátát az ágytámlának döntötte, melengette a tenyerét a bögrén, töprengett. Negyven perce volt még, negyven kincset érő perce csak magára, mielőtt körötte a családi gépezet mozgásba lendült.
Az íráson merengett, az olasz házon meg a nyári terveken. Főképp az íráson. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!