Kulcsár Ferenc

Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kulcsár Ferenc

Lipcsey György-dalok

(részlet)

1/2  Kővadon tüskéje
1995–2005

Örök változásban
születek egyre,
végtelen alakban
maradván egybe’,

az álmomból ömlő
mennyei dózist
magába issza a
metamorfózis:

rejtelmet cipelve
jeleket írok,
húsevő virágként
csukódom, nyílok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Varga Imre

Alkímia és köznapok

Varga Imre

1.
A Higany Fája
Zöld Sárkányt terem, a Fém
Hótigrist temet.

2.
Fölöttem Holló.
Szárnya és a tágas tér
egymást teremti.

3.
Vetkőzik a Szűz.
Víz és Tűz izgatja most
az őszi Ólmot.

4.
A hold sárga rügy.
Világfánk minden ága
hidegen fénylik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Selyemcukor

Tóth N. Katalin

(utam a kanapétól az ágyig és vissza)

A kutyatartók legelső íratlan szabálya: Kutyát az ágyadba ne engedj! Ha egyszer beengeded, akkor szabad a Gazda.
Tanulság: Ha már olyan hülye voltál, hogy a saját szabályaidat is megszegted, úgy kell neked! Viseld a következményeket méltósággal.
Következmény: Előbb vagy utóbb minden bizonnyal kiszorulsz a kanapéra.
Végeredmény: Gazda még lehet belőled, de falkavezér soha.

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy öreg kutyám átment a szivárványúton. Homályos szemmel, természetellenes pózban hevert a folyosó padlóján. A teste még meleg volt. Föléje hajoltam, és elbőgtem magam.
Egy hétig bírtam kutya nélkül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Svetlana Cârstean

Álmatlanság

Svetlana Cârstean

A tegnap
és a holnap közti hely nyergében ülök,
a kanca hátán, bár nem az én
tulajdonom, nem én vakarom
és nem én etetem.
Számára idegen vagyok,
városon kivüli
és nincsenek közös emlékeink,
mégis hátára kényszerített,
ide, a múlt éjszaka és
a habozva közeledő nap torkolatába.
Az álom erővel
és gyűlölettel
kiköpött
akár egy magot
vagy mint nem kívánt gyermeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Svetlana Cârstean

Svetlana Cârstean: Költő, újságíró. 1969-ben született Botosánon. Bukarestben végezte bölcsész tanulmányait. A Central (Központi) irodalmi kör társalapító tagja. Kötetei: Floarea de menghină (Satuvirág, 2008), Gravitație (Gravitáció, 2015). Bemutatkozó kötetét Athena Farrokhzad költőnő fordította svéd nyelvre (2013). Versei olvashatók német, angol, francia, olasz, katalán, svéd és cseh nyelven.

Kategória: Kislexikon | Szóljon hozzá most!

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

Istenek magánya

Az örökbefogadás bonyolult,
küszködő procedúra.
A gyermekség duplán nehéz,
gyönyörű arány? Fene tudja!

Fattyak vagy béresek ösvényét
nem járhatjuk – az írások szerint.
A mindenség törvényét
összeeszkábáljuk. Korcsul. Megint.

Valahány isten önmagát őrzi,
a végtelen arcukról hámlik.
Mítosz a magányuk. Kavalkádjuk ősi.
És embertelenek szimmetriáik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Kulcsár Ferenc

Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kulcsár Ferenc

Lipcsey György-dalok

(részlet)

1/1 Kaszanyél és kereszt
1970–1994

Kezdetben volt a
mesebeli bicska,
pengéje, mint az
Isten szeme, nyitva:

vak embert formált,
köztünk fel-le járjon,
s angyalt is vésett,
égből alászálljon

itatni azt, ki
szomjúhozik szegény,
lehessen társa
a szivárvány s a fény.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Petrőczi Éva

Költészet napja, 2017

Petrőczi Éva

Poetry – privateproperty –
suttogom magamban, angolul.
Így szenvtelenebb és keményebb.
Szemembe könnycsepp nem tolul,
és nem csuklik el gyerekhangom,
hozzám a bánat ezért már nem férhet.

Költő-pikniket rendezek,
magamban, itt, e franzstadti gangon,
versenyt verselgetek a szomszédos kert
tiszta trillájú madaraival.
A költészet – magántulajdon –
dúdolom újra ugyanezt,
ezúttal: magyarul.
Ilyen a mai poéta ihaj-csuhaj,
de bárki, bárhogy megfeszül,
mégsem történik semmi, semmi,

a makacs verseket aligha sikerül
egyetlen, kánon-tapétás,
monoton karámba terelni.

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Elhunyt Bányai Tamás

2017. április 3-án, hétfőn tragikus hirtelenséggel elhunyt Bányai Tamás író – közölte az MTI-vel írótársa, Majoros Sándor.Bányai Tamás 1946-ban született Budapesten. 1972-ben feleségével együtt disszidált, több évtizedig az Egyesült Államokban élt. 2006-ban elnyerte a nagyváradi Ady Endre Társaság és a Várad című irodalmi folyóirat közösen meghirdetett irodalmiriport-pályázatának első díját. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete Fortuna tenyerén címmel az Alterra kiadónál. Mire minden jóra fordul című regényéért (Magyar Napló Kiadó) 2008-ban neki ítélték a Barankovics Alapítvány országos regénypályázatának első díját. 2012-ben az AB-ART Kiadó jelentette meg A vesztes jutalma című novelláskötetét. 2009-ben és 2013-ban Kassák Lajos Irodalmi Díjjal tüntették ki. Harmadik novelláskötetét Isten éppen félrenézett címmel adta ki a Hungarovox kiadó.
Bányai Tamás 2008 óta tagja volt a Magyar Írószövetségnek. Írásait a Várad, az Opus, az Irodalmi Jelen, a Magyar Napló, a Hitel, a Búvópatak, a Sikoly, a Szőrös Kő, valamint az Új Galaxis című folyóiratok mellett különböző antológiákban és internetes portálokon jelentette meg. 2008 óta a Regénytár irodalmi portál társszerkesztője volt – ismertette Majoros Sándor.

Kategória: Esemény | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Strieženec Alex

Ellopott embermesék

Strieženec Alex

(ezúttal Lacitól)

Vakarcs

Nem sokat beszél, így hát ketten hallgatunk. Laci nem barátom, nem volt soha, idősebb is nálam, csak tudtunk egymásról évtizedek óta. Van az úgy, hogy két ember leéli az életét, észleli a másikat, s talán soha szót se váltanak. Nem haragszik rá, de késztetést se érez, hogy barátjául fogadja. Láttuk egymást utcán, iskolában, később, ahogy sodródtunk életünk forgatagában, már egyre ritkábban. Ez a színtelen állókép kezd most kiszíneződni.
Ilyen közel tán még sohasem kerültünk egymáshoz – csak egy kerti asztal választ el bennünket. Az asztalon bor, egymással szemben ülve hörpintgetjük, míg az asszonyok távolabb főznek, pletykálkodnak. Rögtönzött kerti parti, öregesen, nyugisan. Még csiricsáré lampionok is kerültek a fákra.
Lassan estbe hajlik a nyári délután. Sűrűn emelgetjük szánkhoz a poharat, leplezve ezzel is zavarunkat, addig sem kell megszólalni. Nehezen találjuk a közös hangot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Vincze Erika

Rétegek

Miben mérjem? Percben, méterben?
Egy másik dimenzióban, más
fizikában? Másolataim.
Mennyire vannak távol tőlem?
A holdra is könnyebb eljutni.

Kiszakadt ének indulnak el,
számtalan mi lett volna akkor.
Távol kerülnek, én maradok
örök origóként egyedül,
hatalmas körben nincsen senki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Móra Panka

Vakság

Ha lehunyom a szemem, ott van. Ha kinyitom, eltűnik. De tudom, érzem, hogy akkor is figyel. Nem látom, hol van, miben mesterkedik, honnan várjak támadást.
Inkább csukva tartom a szemem, így talán nem lephet meg. Vagy legalábbis nem annyira.
Kezdetben nehéz volt. Nem téveszthettem szem elől. Meg kellett tanuljak vakon létezni. Színek, formák, arcok, az a sok mosoly, pillantás. Mind a múlté. Én nem láthatom. Nem tehetem. Nem engedi. Nem engedem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Constantin Virgil Bănescu

Zia

Constantin Virgil Bănescu

(alma a záporban)

ismét a boldogságban – az egyetlenben
a mi boldogságunkban
az akácligetben ahol csókol
ölében akácvirágcsokor
teára fánkra
boldogságunk – az egyetlen
a mi boldogságunk
estére esőt jelentettek
a boldogságnak – az egyetlen
boldogságunknak
ha ma este esni fog
kézen fogjuk egymást
és felmegyünk a vasteraszhoz a nyolcadikra
és a záporba tartjuk fejünk
és ázni fog boldogságunk két hajléka
és mindegy lesz ha levetjük magunkat onnan vagy sem Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Constantin Virgil Bănescu

Constantin Virgil Bănescu: Költő. 1982-ben született Târgoviștén. Kötetei: Câinele, femeia și ocheada (Kutya, nő és kacsintás, 2000), Floarea cu o singură petală (Az egyszirmú virág, 2002), Același cer ce nu e (Sosemvolt ég, 2006). Verseiből is válogattak a Zidul de mătase (Selyemfal, 2011) című szerző-antológiába. Kötet formában versei jelentek meg német, spanyol, szlovén illetve magyar nyelven. 2009-ben elhunyt; haláláról évente megemlékeznek egy róla elnevezett irodalmi fesztivál keretén belül.

Kategória: Kislexikon | Címke: | Szóljon hozzá most!

Kalász István

Esik

Reggel óta esik. Az ég sötét, hideg van, anyád nevet, apád nevet, holnap mész az otthonba, elég volt belőled, nevetnek tovább. Ott majd megnevelnek. Embert csinálnak belőled. Kint viharos lesz a szél, éjjel fagypont alá süllyed a hőmérséklet, az utca kihalt, a szobád csöndes, halott, apád elvette a telefonodat, a netet kikapcsolta, te a szomszéd routerén mész fel a netre, írsz Marknak, tesó, apám visz a rohadt otthonba, szeretlek, tesó, válaszol Mark, hiányozni fogsz. Igen, egy évvel ezelőtt azt esküdtétek még, hogy megmentitek egymást, kiszabadítalak, felrobbantom a rendőrautót, Molotov-koktélt dobok be az ablakon, ha bevisznek az őrsre, most meg csak ennyi: szeretlek, tesó, …nyozni fogsz. Tizenhat éves vagy, apád minisztériumban hajlong, vadászni jár hétvégén, ott berúgnak, véres a szeme, sápadt, ha vasárnap megérkezik, anyád tíz éve a gyógyszeriparban, osztályt vezet, keni az orvosokat, hogy azt a lázcsillapítót írják fel, amit ő forgalmaz, anyád azt mondja, még dolgozik hét-nyolc évet, aztán irány a görög sziget. Ezek ketten régen punkok voltak: apád fekete bőrkabátban a falnak támaszkodva, anyád buliban elmosódott arccal, bambán, részegen, álpunk-élpunk akkor, régi fotók rezgése, most meg? Kint havazni kezd. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Bányai Tamás

Sugar Baby

Bányai Tamás

Ágyban feküdtek, szeretkezést követően, júliusi kora délután. A szoba ablakát szatén függöny takarta el, mely nem ért teljesen össze középütt, a résen keresztül sárgásfehér csíkot húzott az utca nappali fénye, választóvonalat éppen kettejük közé.
– Menned kell – mondta a lány. Fiatal volt, szőke és karcsú. Meztelen testén feszült a bőr, zöld szemében sajnálkozás csillant. Hanghordozása engesztelően kérő volt, nem felszólító.
A fiú feléje fordult.
– Hány szórólapot osztottál ma szét? – kérdezte.
– Nem mindegy? Akár a szemétbe is dobhattam volna az egész köteget. De azért jónéhány turista markába nyomtam belőlük. Lesz látszata.
– Herr Bruckner elégedett lehet – mondta a fiú csúfondárosan.
A lány eltolta magától a fiút és felkönyökölt az ágyon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Horváth András

Sámán

Egy kis leopárd nyávog az üvegajtóban. Az ember nemrég kelt, nyújtózkodik a nappaliban, megissza reggeli kávéját, bekapcsolja a tévét. A leopárd egyre csak nyávog, kaparássza az üveget. Az ember felfigyel a zajra, mely feltehetőleg nem a tévéből jön. Kinyitja a bejárati ajtót, körbenéz. Gyönyörűen süt a nap, kellemes, hűvös szellő fúj, egy-két kósza felhő száll alacsonyan, de nincs forrása a zajnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

T. Ágoston László

Külvárosi járat

T. Ágoston László

Az utas leszállt a hátsó ajtón. A sofőr hosszan csengetett, megvárta, míg az elsőn felszáll a botját szorongató, idős férfi. Azt is megvárta, míg kezeli a jegyét, csak aztán pörgette föl menetkészen a motort. Már csukódott befelé a hátsó ajtó két szárnya, amikor egy csizmás női láb jelent meg a szűkülő résben. Azután egy táskát tartó kéz ragadta meg a kapaszkodót és a sofőr rokonságát pocskondiázó női fej tolakodott elő a lépcsőn. A kocsi fékje jól vizsgázott. Az utasok mind rábólintottak.
─ A jó édes anyádat csukd oda legközelebb, te szarházi bunkó! ─ tolta föl magát az újra kinyílt ajtón át egy szemmel láthatóan az ötvenes éveit taposó asszony. ─ Látták mit csinált velem? Látták? ─ huppant le a legközelebbi ülésre. ─ No, majd én megmutatom neki, kivel csinálhatja ezt! Felírom a rendszámát, és följelentem, csak szálljunk le! Látták? ─ nézett szét az utasokon a helyeslést várva. ─ Büntessék meg az ilyet, hogy belefeketedjen! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Batizi Kata

Icarus

A konyhakövön találom ismét. A hajával babrál, mint mindig, gondosan szétválasztja a szálakat, egyre fürgébben pakolgatja ide-oda, kibontja, majd kezdi elölről. A szeme sarkából figyeli, ahogy figyelem, s úgy tesz, mintha nem tudná. Unja már a nedves tekinteteket, a remegő szájszéleket, ezzel célba talál. Róla beszél, ha őt hallgatja, megolvad a mindenség a szájában, én is hallgatok, hallgatom, ahogy a csendes nagyság és a hivalkodó barokk között egyensúlyoz.
Sztoikus középszerűségem felbosszantja. Irodalmat vár, de csak irodalmiaskodást kap. Utolsó lektűrnek hord el, sőt, rosszabb, ami kívülről Metamorphoses-nak tűnik, kinyitva egy latin-magyar nagyszótár. Csak a tehetségtelen emberek szorgalmasak. Végszóra felpattan, beengedi a teraszon vacogó Ikaruszt. Törölközőt borít rá, majd sebről sebre végigcsókolja. Elbűvölik a forradások, ujjaival összeköti őket, s saját mitológiává szövi.
Én pedig csak nézem, kliséimbe burkolózva, néha szégyellem, hogy boldog vagyok.

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Bene Zoltán

A világok közti hasadékok természete

P. azon a délelőttön a Banditába tért be, ahol az igéző pillantású Barbi főzte a Lavazzát, csapolta a sört, nyitotta a cidert, üdítette a vendégeket. P. régi rajongója volt Barbinak, heti rendszerességgel álmodozott selymes szőke hajáról, hosszú nyakáról és egyéb testrészeiről. Azon a napon bizsergő boldogsággal emlékezett vissza, miként találta őket egymás mellett az első hajnali napsugár, mely bekúszott a hálószobájába, s tanúja lehetett, ahogyan ő izgatottan és elszántan kitakarja Barbi testét, zihálva bámulja formás fenekét, gerincének lágy ívét, pompás vállát és nyakszirtjén a halványan derengő anyagjegyet. Hosszú percekig legeltette a szemét azokon a pazar formákon, mielőtt kikászálódott az ágyból, hogy kávét főzzön gyönyörű kedvesének (ő maga nem fogyasztja a feketét, mióta gyomrában nagyságrendekkel több sav termelődik, mint az üdvös lenne). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!