Bíró József

DADA / AZ ESZTENDŐ 351 NAPJÁRA

Bíró József

mert üres bugyellárisodról
eszedbe jut  !
enned kéne egy főtt  ?   /
nem  !   /   egy sült  !   /
nem is  EGY  !   /   hanem  ?
KETTŐ  !   /   sültkolbászt
/   friss kenyérrel és
meginnod   /   egy – két pohár
barna sört   . az
tán eszedbe jut   /   ven
ned kéne   …   /   azt is  !
/   mit is  ?   /   ?   /   ciga
rettát   /   gyufát  !
/   majd   /   mert más ten
ned nem lehet   /   :   elin
dulsz hogy szétverd   a
hivalkodó   /   fényes ki
rakatokat   /   :   és köpsz
a normatívumokra   /   … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Aich Péter

Hadszíntérjelentések
(részlet a szerző frissen megjelent kötetéből)

NEM VOLT ELÉG EGYSZER, MÁSODSZOR IS LETOLT A BÖLCS NAGYFŐNÖK. ALAPOSAN, A SÁRGA FÖLDIG. HIÁBA, JAVÍTHATATLAN VAGYOK, RÁNCBA KELL SZEDNI. HOLOTT FÖLKÉSZÜLTEM, tudtam, hogy látogatóba kell menni ahhoz a két elemit végzett filozófushoz (kiderült: olvasni tud), mégis meglepett, igen, túltett önmagán, s arra már nem számítottam. Az én hibám. Az történt ugyanis, hogy díszfölvonulást (alias riadót) gyakorlatoztattak velünk. Nem tudom, mitől a riadalom, ez leginkább a nagyfőnök raplijától függ, más magyarázat idétlen. Ilyenkor mindenki bakancsban alszik, vagy gumicsizmában, már amije van, pokróccal sem takarózik, nem tudja, mi vár rá, inkább fázik. Gyakoroljuk a háború kitörését, arra az esetre, ha letámadna az idealizmus, éppen minket, mivel megfájdult a foga jólétünkre, falainkra, szögesdrótunkra, zárt kapuinkra, fene tudja, mi mindenre, ez a legújabb foglalkozásterápia, nagyzási hóbort, katonásdit játszunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

Purgatórium

Egyszer majd nyugvó kezed
bölcsőjében enyészik el a világ,
és hideg párát porlaszt
tompuló lélegzeted.
A felhasadt paplanon át
még be-bekúsznak az arcok,
s részvét ráncokba
bújnak könnyező szemek.

Keskeny lesz az út,
amit tágasnak ígértek sokan,
már nincs, ami ide kötne,
de a menny sem készül rád
gondosan. Nem lesz vörös
szőnyeg, sőt szőnyeg egyáltalán,
csak tűzből font fonálba fűzve
kúszol át a tű fokán.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Zigo Attila

noche triste

Zigo Attila

ágyamban katie holmes alszik
ablakomra szíve
újságból kivágva tapad
kegyetlen emlék melynek
színe sincs már
(mögötte utca zaja)
innentől minden megfejthető
keresztrejtvény feladat

későn érek a történetbe
és nem is értem
a haikuló szavát
a kéményben daloló szélnek

szívem a külső világ tükörképe
és bár hosszú snitt enged utamra
azon a napon amikor úgy érzem
elviselhetetlen
a plebs boldogság
mindent tudva futok
a vonat kerekei alá
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

Fent

M. simogatta az arcomat, én meg suttogtam, ezt nem teheti velem, ezt nem. Ha holnap este hazajössz, mondta M., nem leszek itt, elmegyek, édesem, két hónapja tart azzal a férfival, szeretem, hozzáköltözöm… Éjjel szerelmeskedtünk, M. sikoltott, reggel kábultan mentem dolgozni, az irodában ezerszínű kötelek között ültem, fejemben zubogott a fájdalom, este bementem az üres lakásba. Az üres szekrények közé. Bíbor ég lebegett a város fölött, a lakás forró volt, telefonáltam, M. felvette, a metróban volt, érdes zajban, nem hagyhatsz el, mondtam, M. nevetett, de elhagytalak, ne keress, elég volt, holnap a határhoz megyek, egy szikla miatt, ami hat a lélekre, egyensúlyt teremt, a szerelmem hisz ebben, igen, ő ilyen ember, abban is hisz, hogy vannak földönkívüliek, figyelnek minket, ne nevess, elkísérem. Hadartam, hogy ez ostobaság, hegyek nem hatnak a lélekre, a dombok sem, M. mondta a szikla nevét, és hogy annál a sziklánál nem élnek állatok, alig nő növény, értsem meg, nem akarja tovább, aztán letette. Én meg arra gondoltam, elmegyek utána.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

T. Ágoston László

Augusztusok

Két alig tizenéves kiskamasz ballagott a poros dűlőúton a szőlőhegy felé. Időnként szórakozottan belerúgtak egy-egy fűcsomóba, aztán zavartan fölnevettek. Olyan dologra készültek, amiben egyiküknek se volt még gyakorlata. Dinnyét akartak lopni a határban. Nem azért, mintha otthon nem kaphatták volna meg, ha éppen arra fájt a foguk, hanem az izgalom, a kihívás miatt. Milyen érzés lehet elvenni valamit, ami nem a tiéd, aztán futni, bújni, nehogy elkapjanak. Futni a csősz elől, esetleg másnap a rendőr szemébe mondani rezzenéstelen arccal, hogy te még életedben nem is jártál azon a környéken, ahol ez történt. A falubeli srácok többsége már átesett ezen a tűzkeresztségen, de ők, az iparos gyerekek még nem. Hát akkor legalább egy dinnyét el kell lopni, hogy ne gúnyolhassák őket a többiek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Z. Németh István

Elmosódott sávok

Matusek úr gondosan bezárta az ajtót, zsebrevágta a kulcsot, miközben jobb kezének mutatóujja már a liftgombon volt, már megint késésben vagyok, gondolta, mire a tizedikről lejutok, az legalább másfél perc, aztán szedhetem a lábamat rendesen, és hálás lehetek, ha ezek a felhők nem azért tolakodtak a város fölé, hogy itt szabaduljanak meg minden egyes cseppjüktől. Végre megjött a lift, odabenn furcsa virágillat fogadta, ami, valljuk be, azért mégse jellemző a panelházak rozoga, öreg felvonóira, inkább az összekarcolt falak, meg a színes, felragasztott hirdetések, amelyekből a lakos, ha nem akarja is megtudhatja, mekkora kedvezményekkel van tele a környék, főleg, ha költözni akar a házból vagy a világból, de ha maradna mégis, virágot és pizzát okvetlenül megéri telefonon rendelnie. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ajánló

A Szőrös Kő 2016. évi első száma

A Szőrös Kő című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 1996 decemberében történt indulásától kezdve elsősorban a pályakezdők bemutatkozását, a sokrétű kísérletek felvállalását tűzte ki célul, de a közép-európai nemzetek kultúrái közötti párhuzamok s az európaiság gondolatának mind szélesebb körben való terjesztését s a világirodalom bemutatását is feladatának tekinti. Egy év kényszerszüneteltetés után a folyóirat immáron a 20. évfolyamába lépett.
A Szőrös Kő idei első száma is a Mérföldkő rovattal indít. „Ion Deaconescu költészete az én állandó keresésének története, mindenhol, de elsősorban egy könnycseppben.” (Guillevic) A népszerű román költő A visszhang, csak a visszhang című versét Balázs F. Attila fordította magyarra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Ajánló | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Standovár Ágota

pőrén

Standovár Ágota

fejtetőre érkeznek a vízcseppek
átváltom a kart erősödik a nyomás
gerincoszlopom mentén
ujjaidra emlékeznek
a csomóba rándult izmok
arcomba zubog a hideg sugár
apró tűcseppek tűzcseppek
ahogy mellemre érkeznek
hiányzik a szád

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Zalán Tibor

Vázlatok útközben

Zalán Tibor

A szél az amfiteátrum
felől fúj
Meglapulnak sárga mélyükben
az álmos tigrisek
Fütyörészve ballagok
vállamon frissen kovácsot szigony
bronza vereslik
Halált adok halált veszek érte
*
Útban a tenger felé
Fáradt a reggel földig
lecsüng az ég kimerült szárnya
Még hatszáz kilométer odáig
de már hallgatom
hullám a hullámon mit zenél
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Fellinger Károly

Földterasz

A csoda valójában olyan
fecskefészek,
amelybe egy kis szerencsével
jövőre is visszatér a fecskepár.

A csoda valójában olyan
nem mindennapi dolog,
amiért nem kell
önkívületbe esned,

mint egy feneketlen
féligkész kútba,
ahol a béka azért ad csókot,
hogy visszaváltozz békává.

Csak a jelenből
tudsz kibújni,
a jövő akár a bőröd,
levehetetlen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

T. Ágoston László

Alamizsna

Az észak felől érkező utasok meg a nyájukkal vándorló pásztorok egyre fenyegetőbb híreket vittek Júdába és Jeruzsálembe. Arról beszéltek, hogy egy gyors lovakon járó, az íjat és nyilat mesterien kezelő, de kegyetlen és roppant erőszakos sereg támadta meg az Asszír Birodalmat, mely egyre inkább megroppanni látszik. Északról jönnek ezek is, mint egykor az asszírok, és tengernyi vér és könny jelzi az útjukat. Kegyetlenek és könyörtelenek. Megölnek vagy rabláncra fűznek minden népet, mely ellenállni próbál nekik.
– Íme, megérkezett az északról jövő ellenség – állapította meg Jeremiás próféta. – Őket küldte az Úr, hogy megbosszulják a nép és az uralkodók hűtlenségét, tisztátalan cselekedeteiket, melyeket elkövettek ellene.
A király és az udvaroncok csak nevettek rajta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Miklya Zsolt

Időszilánkok, kékben

Előfordult már, hogy egy feszült vagy boldog helyzetben csak úgy dúdolgatni kezdtél? Olyan is előfordult, hogy néhány verssor jutott eszedbe? Vagy egy mondóka, amit gyerekkorodban hallottál? És olyan történt-e veled, hogy szavak, szókapcsolatok jöttek a szádra, csak úgy, és mondogattad, ízlelgetted őket? Mintha akkor találkoznál először a hangalakjukkal. Mintha a szavaknak is te adnál nevet és jelentést. Pl. így: „kék, zöld, türkiz, fekete / áttetsző, sós, szinte csoda / hűs- habos, körbevesz, karol” – Kitalálod, mi ez? Ki sem kell mondani? Nagy Izabella kimondja Az élet örömei c. versében: tenger, de mintha ezt is csak ízlelgetné, hogy aztán belefeledkezzen ilyen szavakba is, mint száguldás, regény, szerelem, borivás. Mert számára a szavak egyszerre csendülnek és jelentenek valamit, s egyszerre lehet belefeledkezni a hangalakjukba és a jelentésükbe. Mint ebben a pillanatképben: „Enyhe est-fény / cigaretta füstje buggyan ki / halk nevetés / beszélgetés zaja hallatszik / pillantások / váltva – / kuncogó szemekből / szavak, kedvesek. Repdesnek / kifelé, áramló örömökből” (Ünneplés) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Recenziók | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Mindig

Saitos Lajos

Kulcsár Ferencnek

Mikor? Mindig. Örökké.
Süt a nap, fúj a szél –
jég esik…

Gyík fut a forró homokon,
emberi lábnyomban sütkérezik…

Meddig?
Mindig. – Örökké.

Tapasztalás

A szennyet ami
a bőrödre tapad
mind megtapasztalod

akár a
szemmelverést

a „rontást” –
minden időben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Gubanc második élete

Tóth N. Katalin

Szilvia fáradtan ébredt. Világéletében utált korán kelni. Abban reménykedett, hogy idővel majd megszokja a tempót, de az évek hosszú során sem sokat változott a helyzet.
Alighogy kinézett az ablakon, máris elment a kedve az egész rá váró munkanaptól. Odakint hideg szél fújt, jeges eső csepergett. A november igen zord idővel köszöntött be az idén. Gyorsan felhajtotta a híg nescafét, magára kapta a vízhatlan bőrkabátot, és szapora léptekkel elindult a föld alatti garázsba.
,,Milyen ronda ez a kocsi… miért is választottam pont ezt a modellt?“ – kérdezte magától, ahogy végigmérte a rá váró fekete Toyota Land Cruisert. Az ormótlan terepjáró két állást is elfoglalt a személyautóknak kijelölt helyen.
,,Azért, mert divatos, méregdrága és egyetlen barátod sem engedheti meg magának!“ – szólalt meg egy halk hang a lelke mélyén. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tudor Arghezi

Az Olajfák hegyén

Tudor Arghezi

Hegy, az Erő felé nyújtózkodva
Az égszínkékben megingathatatlan.
Nagy és ősi viszály súlya
Nyomaszt téged szakadatlan.
Titokban igyekszik túlnőni feletted
A lapos síkság, csúcsokra vágyva,
Hogy utolérjen a kavargó por, melyet
Felver a sokaság és a nyájak;
Hegy, patakokkal barázdálva.
Sólyom kegyhelye, napok menedéke.
Nem szenveded a múló virágszálat,
Mely az illatával megrészegít téged.
– Te vagy a nagy titkok határán
Az örök hatalom jelképe ott.
Reménytelen létünk felett állván.
Te csillagoktól ostromolt!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Vass Tibor

(k) és (K)

(Utószó Fellinger Károly Kéreggyűjtés című verskötetéhez)

Egy kismadár alakú kismadárkak árnyéka(k) zavar meg a lapon, egy kismadárka(k) árnyéka vetül a lapra, zavaróan. Kinyomtattam Fellinger (K) verseit, lapjára vetül, ami; bocsánat fák, bocsánat környezet, bocsánat tudat.
Előbb azt hiszem, hogy a lapon madarul valami kosz, próbálom elkenni, hasztalan. Vagy a madárkaknak sikerül nagyon jól kismadár-rejtőalakot öltenie, vagy én vagyok – az anyósülésen, ahol általában ülök, ha utazom – felületes, rosszul elkenő. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Tanulmány, kritika | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Bányai Tamás

Tűzeset

Bányai Tamás

– A kurva anyját! – hördült fel és rátaposott a fékpedálra. Görcsösen markolta a kormányt, de az autó még így is megcsúszott, kisodródott az útkereszteződés közepére. Észre sem vette a stoptáblát.
Szerencséjére mind a két utca kihalt volt, s még nagyobb szerencséjére, rendőr sem volt a közelben.
Letekerte az ablakot, arcát megcsapta a friss levegő. Ez mintha nagyobb óvatosságra intette volna. Lassabban hajtott tovább, a megengedett sebességnél valamivel lassabban.
A lány miatt duzzogott még mindig, aki az istennek sem volt hajlandó beülni mellé, mondván, túl sokat ivott, nem fogja kockáztatni az életét egy részeg mellett. Még arra is rá akarta beszélni, ő se üljön a volán mögé, hívjanak egy taxit, a kocsit majd felveszik másnap. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Radu Vancu

Manzárd

Radu Vancu

I. ének

Lesznek emberek, kik a világot tovább tolják.
Ma este van, rendőrőrsöt építünk Legóból
és a Verdákat nézzük.
Ma nem érdemes a világot tovább tolni.

Ma már nem láttam a napot merevgörcsben rángatózni
az égen. Mintha nem is létezett volna.
Ma Isten nem az a fogalom, mely
fájdalmainkat méri, mint John dalában.
Meglehet, a nap vonaglását és gyötrelmét mérte,
nem tudom. Számunkra csupán a
rendőrállomás lassú növekedése számított,
nincsen nap felette, mely keresztülhúzhatná
számításainkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

T. Ágoston László

Vadkolbász

T. Ágoston László

Veronika és Bódog története is úgy kezdődött, mint a legtöbb külvárosi vagy faluban rekedt fiatal páré a harmadik évezred elején. Miután kimaradtak az iskolából, valamilyen kenyérkereső foglalkozás után kellett volna nézniük. No persze könnyű ezt mondani, de már a szüleik is belefáradtak a keresésbe és megelégedtek azzal, ha az önkormányzat negyedévenként megszavazott nekik néhány ezer forintos gyorssegélyt, vagy behívták valamelyiküket közmunkára. Ők gondozták a parkokat, kaszálták a parlagfüvet az árkokban, és nyesték az útszéli fákat munkaidőben. Esténként meg fogták a kis fűrészüket, baltácskájukat és megritkították a városszéli erdőt. Végtére is a gázt meg a villanyt már kikapcsolták a szolgáltatók, mert fél éve egy fityinget se törlesztettek a számlaadósságukból. A megfagyott ember viszont később se fog fizetni, tehát valamivel fűteni kell, hogy egyszer majd fizethessenek, ha lesz miből. Még szerencse, hogy a nagypapa annak idején öntőmester volt a vasgyárban, a nagymama meg takarítónő az igazgatósági épületben. Az ő nyugdíjukból élt az egész család. Ki gondolhatta volna harminc évvel ezelőtt, hogy még hetvenévesen is ők lesznek majd a családfenntartók? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!