Gaál-Nyeste Katalin

Heló, elmentem

Azt írtad a lapra, heló, elmentem, többé nem jövök. Egészen olvashatóan és középre. Felrajzszögelted a konyhaszekrény ajtajára. A felsőre, ahol a poharak vannak. Zsíros volt a papír. Nem törölted le az asztalt megint. A régi kockás füzetből tépted ki, amit évekkel ezelőtt vettem neked. Azt hittem, már nincs több benne. A toll nem pacázott. Majd ha visszajössz, megkérlek, hogy mutasd meg, melyik volt. A lapot kisimítottam és beraktam a dobozba a többi közé. Behajtottam a sarkánál, hogy el ne felejtsek rákérdezni a tollra. Még mindig nem jöttél haza. Tegnap kicseréltem a zárat. Nem másoltam kulcsot neked. A régit sem adtad vissza. Megismerkedtem valakivel, nem lenne jó, ha összefutnátok. Amúgy kedvelnéd, rendes pasas. Hétvégén feljön. Nem adok még neki kulcsot. Kicsit át akarom rendezni a lakást. Meg nagytakarítás, tudod. Este összeszedtem a cuccaidat, levittem Kovácsékhoz. A tollakat még nem. Amíg lefő a kávé, megkeresem azt, amelyik nem pacázott.

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Soóky László

Feljegyzések egy vértelen jelenségről,
amit bársonyos forradalomnak nevezett el Vladík, az elméleti forradalmár

Ezerkilencszáznyolcvankilenc november
tizenhetedikén este egy bizonyos
alkalmi társaság történelmi küldetését
tudatosítva, a Kulaťák nevű kocsma
sarokasztalánál összedugta a fejét,
felismerve azt, hogy egy forradalom,
ha majd kitör, név nélkül mégsem
szerepelhet mondjuk a New York Thymes
címlapján vagy a Reuters show legelején,
legyen neve a gyereknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Vincze Erika

felbuggyan

bizonytalan mozdulatok karcolják a felszínt
felbuggyan a víz újrarajzol eloszlik
algafüggöny takar átlátszatlan üvegfalak
nyitott szobaablakok nem ül meg pára
szabadon jár-kel a lélegzet mint aki semmit
sem takargat vagy minden szem megvakult már
embertestrészek összekuszálva a matracon
hófehér comb elfuserált miheztartás
táguló orrlyukak sötét szemöldök ne legyen
egysíkú minden körzővel mért arányok
festőszemmel odaképzelt színek hajnal négy múlt
fehér fogzománcon táncol a sárga félhomály
réges-rég aludni kellene felbuggyan
a víz a torokból egy hang falra fröcskölt árnyék
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Herold Renáta

Öltöztetnéd megint

Gyere, állj be az esernyőm alá.
Gyere akkor is, ha le szeretnéd vetni a hétköznapiságodat.
Gyere. Az eső nem mossa le.
Potyognak a cseppek az égből.
Zuhannak lefelé a cseppek az égből, én pedig nem tudom megfogni a kezed és elráncigálni onnan.
Gyere. Nem maradhatsz itt örökké.
Már lemosta rólad.

Egyszerű járdán sétálunk, ne gondold, hogy egy kis eső majd mindent megold.
A táskámba zárva maradsz. Nem szabadulsz ki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Zalán Tibor

40 sor Szentpétery Zalánnak

Zalán Tibor


Vízről emeli
hallgatását az alkony
Ezüst csillan Ég
*
Ahogy a létben
megérik a nemlét hűs
illata – csak úgy
*
Föld felé fordul
a napraforgók arca
Sugárba merül
*
Szárny verdes az éj
sötét vásznai alatt
Álom szabadul
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Zakariás Cecil

Tizenhárom

Iván a három napos, régóta áhított szabadságának első délelőttjén megállt a közel ötven négyzetméteres krumpliföldjük közepén, és magabiztosan körülnézett. Már messziről kiszúrtam, amikor befordultam a telkük előtt kanyargó sáros mellékútra. Biztos élvezte családja és munkatársai hiányát, illetve az ebből fakadó nyugalmat. A tőle elvárható legnagyobb hetykeséggel támaszkodott a földbe szúrt ásóra, ahogy közeledtem felé. A hideg szél égő levelek pernyéjét fújta arcomba. Lassan eloldalgott az ősz.
Kezeim már elfáradtak a nagy csomag cipelésétől, de bosszúságom elszállt, amint megláttam, hogy sietve lépkedett felém sáros gumicsizmájában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Hármasoltár

Saitos Lajos

Keszei István leveleskönyvét olvasva

1. LEPAPÍROZOTT ORSZÁG

Talán a megtiport, -taposott
szavak, amik az olajos padlóra
egy újságpapírról ráragadtak…
Talán a megtaposott szavak –
szivárogtak talpamtól
agyvelőmig – vérköreimen át,
hogy írjak belőlük verset –
egy lepapírozott ország
legkisebb „lakóinak” –  –  –
a még meg nem született gyermekeknek.

2. ÉDENEN INNEN

Most már kerítésen innen
mióta is? mióta is? –
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Herpai Blanka

Fűk, fák, fa, levél

Fűk, fák, fa, levél.
Hosszú, köves úton, húz, húz, suhanunk.
Bevillan egy-egy életrés, vágás, montázs.
Szürkület, alkonyat, fehér fény, részvét.
Mindenki kiveszi a részét, egymás ölébe ülünk, majd visszasüppedünk egyéni formánkba. Egymásba csatoljuk biztonsági övünket, összeér a kötelék. Nem tépjük szét, beakad, megkeressük azt a gombot, amely hatástalanítja a kattogó bombát. Merénylet önmagunk ellen. Egy köldökzsinór. Örök kötelék.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Sahin-Tóth Sári

Üres a lakás
Petri Györgynek

Fekszem.
kong a lak.
eltűntél mint egy cigaretta.
nincsenek rá szavak
hogy milyen
üres
alak vagyok itt
el-elcsaponganak
bennem
ezek-azok.
iderajzoltak.
fel kéne ugrani
inkább maradok –
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Acsádi Rozália

visszaút

Acsádi Rozália

magát vetheti meg aki egyszer is gyáva
isten szemében úgyis egyként árva
minden fehér galamb és minden keselyű

de hát megvetni könnyebb mintsem felemelni
ki földre hanyatlik az üres semmi
szélén s epét ont rá az ősz a keserű

jártál már ott egyszer egy régi sárga esten
mikor már nem volt fény az arcon testen
s csak a kihűlni kész bolygók sápadoztak

aztán az ember néz a sötét visszaútra
magába réved s olykor azt hazudja
csak akik éltek azok lehetnek halottak
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Forgács Péter

Forgács Péter

Treff bubi

Betoppanásával nem keltett különösebb feltűnést. Pedig most vette rá magát először, hogy eljöjjön a klubba. A kártyások tekintetüket a lapjaikba temetik, a sakkozók lopva fürkészik egymás gondolatait. Az asszonyok meg csevegve múlatják az időt a szomszédos teremben.
Még alig egy hónapja, november derekán is becsülettel letekerte a napi adagját, jócskán túl a hetvenen is peckesen ülve a cseh gyártmányú Favorit kerékpár nyergében. Fején sildes sapka, hátán gyermekméretű uzsonnás tarisznya. Meztelen hársfák szegélyezték a kisváros főutcáját. Mindig erre indult, minden áldott nap. Aztán kikanyarodott a gyári útra, majd elhagyva a vasútállomás épületét kijutott a városból. A kopaszodó szőlőskertek eszébe juttatták a szüretet. Nem tervezte, hogy megpihen a borostyánnal benőtt présháznál, de a gazda, valamikori munkatársa, szó szerint leparancsolta a bicikliről: „El nem engedlek, amíg meg nem kóstolod a tavalyi kadarkámat.”, „De hát úton vagyok… meg amúgy sem iszom, hisz tudod.”, „Ugyan már, egy pohárka nem a világ!”. Aznap fütyörészve tekert hazafelé, fittyet hányva a mellette elszáguldó kamionokra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Forgács Péter

Forgács Péter: novellista, 1963-ban született Párkányban. Matematika-fizika szakos tanár, válogatott szintű levelezési sakkozó, keresztrejtvény-szerkesztő. 2013-ban elvégezte a Magyar Író Akadémia szépíró mesterkurzusát, ezt követően Háy János írószemináriumát látogatta. Tagja a Turczi István vezette Filter, majd Különjárat írócsoportnak. A mestermű című novellája bekerült a 85. Ünnepi Könyvhéten megjelent Kapcsolat antológiába. 2014-ben első helyezést ért el a Zeusz Papucsa irodalmi pályázaton. 2015-ben Elemi boldogság c. novellája elnyerte az Európa Könyvkiadó Nabokov és én irodalmi pályázatának fődíját. 2016-ban a Pegazus irodalmi pályázaton ő kapta Grendel Lajos védnöki különdíját. 2017-ben Családfa c. novellájával 2500 pályamű közül bejutott a JC Decaux által kiírt Álljon meg egy novellára! elnevezésű pályázat díjazottjai közé, majd elnyerte a közönségdíjat is. Magyarországi és felvidéki lapokban, valamint irodalmi portálokon publikál (Tiszatáj, Irodalmi Szemle, Opus, SiópArt, Ambroozia, Esztergom és vidéke, stb.).

Kategória: Kislexikon | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Jancsó Péter

A nap, amikor véget ért a történelem

Jancsó Péter

Felordított, pedig nem volt az a fajta ember, aki egy újságcikk hatására csak úgy felugrik az asztaltól és ráköpi a kávét a palacsintájára! Nem, Henry Dupray egyáltalán nem volt olyan ember. Épp ellenkezőleg, Henry Dupray a legnyugodtabb, legkiszámíthatóbb kispolgár, mi több, a New York University egyik legnépszerűbb történelemtanára volt. Végtelen nyugalmával, megkérdőjelezhetetlen tanári kvalitásaival és elnéző jókedvével nem csak hallgatói, de munkatársai szívébe is belopta magát már kezdőként is. Annak azonban már jó 30 éve volt, hogy megkezdte a fiatalabb generáció okítását a történelem nemes tudományára. Most egyedül él, mivel a felesége elhagyta azzal az indokkal, hogy nem bír egy olyan férfi mellett élni, aki még a szeretkezést is napirendhez köti. Henry ugyanis a történelem megszállottja volt, kollégái egyenesen irigyelték fantasztikus memóriáját, amiben minden fontos eseményt napra pontosan elraktározott tanulmányai során.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Bese Bernadett

Az üvöltő lény

Bese Bernadett

A meztelen kis szörnyszülött a semmiből jelent meg, hangos üvöltésével megzavarva délutáni szundimat. Gyanús volt, hogy Szolga 1 már jó ideje nem etetett meg, de Szolga 2 mindenben kárpótolt. Igaz, látszott rajta, hogy valami megváltozott. Aztán egyszer csak megjelentek mindketten ezzel a rinyazsákkal.
Most miért kellett ez nekik? Éjszaka sír, bezzeg, ha én kértem bármit ilyen időben, azt nehezményezték. A kis lény ráadásul a szobájukban is aludhat. Egyfolytában követelőzik, sír, még elásni sem képes maga után a bűzös dolgait, azt is a szolgák csinálják. Amikor meg akartam vizsgálni közelebbről, elkergettek tőle, mintha én lennék a gonosz. Szörnyűséges állapot. Ráadásul simogatni se simogatnak annyit. Nem ülnek már minden este a tévé előtt, engem kényeztetve, örülhetek, ha napi egyszer-kétszer pár percet rám szánnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Varga Imre

Zöld madárnak

Zöld madárnak
lomb a tolla,
nem találja a nevét.

A fényben él
imbolyogva.
Széltől kapja életét.

Felhők felé,
magasabbra,
zöld szintjein föllebeg.

s mégis marad –
földjén állva.
S csendjéből rá nézhetek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

Megállók és szívek

Kalász István

Tíz órára értem haza, félórával később, mint ígértem, délelőtt volt, vasárnap. Ágnes azt mondta, vártalak, a reggeli az asztalon, mennem kell. Mennie kell, szombaton jön. Este, délután megint. Nem tudja, majd… Jövök.
Kint fújt a szél, sütött a nap, az égen pirinyó, fekete felhők rohantak, Ágnes az előszobában állt, megöleltem, mondtam, sajnálom, hogy oda a közös vasárnap, de át kellett mennem. G. lázas lett, és azt mondta az orvos, hogy napjai vannak hátra. Vittem neki vizet, cigarettát. Írt mailt, ezeket kérte. Ágnes erre azt akarta tudni, hogy G. barátnője hol a francban van. Ilyenkor. Mit csinál az a szőke szépség? Mondtam, hogy ott volt, valamit fordítania kellett, vagy antológiát szerkeszt? Nem tudom. De még így is, jobb, ha van ott valaki, hogy G. nincs egyedül. Azzal az öreg macskával. A lakásban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

László-Kovács Gyula

Távol Atlantisz

László-Kovács Gyula

Talán ez az utolsó vers,
mert kell, hogy legyen egy utolsó írás.
Házfalakra rajzolt üzenet.
Az utókor talán megfejti a szavak jelentését,
kódolt üzenetét,
hiszen a költő a jövőnek üzen,
akár szárnyas mondatokkal is.
Palackba zárt sorok
a végtelen ég tengerén.

*

Arcom egyre távolodik mindentől,
ami valóság.
A házaktól éppen úgy, akár a pár lépésre lévő Dunától.
Azt hiszem, én itt be is fejezem,
de az is lehet, hogy még utoljára végig megyek
az ódonnak tűnő utcákon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ioan Es. Pop

farkas vagyok és megjelentem a város szélén

Ioan Es. Pop

töprengve. elrejtőztem az emberben,
mint egy széttépett köntösben,
vicsorgok és a más emberekben élő
farkasokra támadok.

igen ám, de mindketten, az ember és a farkas is
kegyetlenül elbuktunk. kialvatlan holdak
agonizálnak a szenvedő égen.

nem jó az emberben élni. az utolsó istenek is
elfásultak az égben és lebukfenceztek.
most ők is bujkálnak, az eltűnés szenvedélyével,
amelyet a farkasok isteneinél nem tapasztaltam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Fellinger Károly

Szemfényvesztők

Fellinger Károly

A nap emigráns sugarai
benépesítik a földet,
hiába minden,
apámat eltemettük.

Be nem áll a szája,
mint egy barlangnak,
mondom a céltalan időről.
Időről időre

a farkába harap,
beállítva a mérleget
a sorba.
A többi közé.

Ahol már nincs helye.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Antjie Krog

Óda egy másik életért

Antjie Krog

másik életet akarok,
róni más utcákat,
másik városba fuvart
s új emeleten kiszállni,
másik szupermarketben
más ételt levenni más polcokról,
más fogakat akarok,
ruhákat akarok hordani, s halványsárga szandálokat,
utazni más utak mentén,
ablakaimban más hegyekkel,
másik életet akarok

másik teret akarok,
mit nem kell veled megosztanom,
hogy olyan helyen legyek,
hol megint utánad vágyakozhatom,
s ahol a vágyódást nem tévesztem össze
az ismert megszokottságával,
akarom, hogy hiányozzon a szád,
elképzeljem szemed,
s hogy inkább gondolataimban legyél, mint ágyamban,
hogy szerelmes szavakkal hívjalak,
míg hozzád lépek,
másik szobát akarok
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!