Farkas Kálmán

Február

Februári könnyű ködök
emelintik a tél
kikeményített pendelyét,
de még
nem teremtés illatú a lég.

*

Csilingelt a csend,
ágak villogtak
kis jégcsilléikkel
megrakodva.
Drága bokály,
igazgyöngyökkel
kirakott billikom
volt az a táj,
és ma is,
még ma is
bennem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Marcsók Vilma

„Nehéz az élet!”

Marcsók Vilma

1984-ben bizonyosodtam meg arról, hogy a törvény szavatolta jog felett létezik egy láthatatlan, erősebb hatalom: az elvtársaké. Ebből kifolyólag azt sem érthettem, hogy a Béga-parti városban miért nem vállalja egyik ügyvéd sem, hogy az érdekeimet képviselje a bíróságon. Váratlanul mégis fordult a kocka. Egy neves jogász család második nemzedékének képviselője, aki a kommunizmus elől friss diplomásként menekült el Jugoszláviából, több ott eltöltött évtized után úgy döntött, hogy a fény városából hazajön Nagybecskerekre. Már telefonos érdeklődésem alkalmával kijelentette, vállalja jogi képviseletem.
Amikor első ízben kerestem fel a Franciaországból érkezett jogtudort, nem hittem a szememnek. A háza nagy volt ugyan, de eléggé romos állapotban, azt gyanítottam, rossz helyen járok. Ám minden stimmelt: az utcanév, a házszám is. Valamikor még az igényes polgári ízlés szerint kialakított, de akkorra már hihetetlenül elhanyagolt kertre néhány ajtó nézett. Az egyik nyitva volt. Kopogtattam, beléptem az óriásinak tűnő homályos előtérbe, melynek rendeltetése kifürkészhetetlen talánynak tűnt. Itt nincs senki, szögeztem le, de a bizonyosság kedvéért akkurátusan hallóztam.
– Jöjjön, jöjjön! – szólt valahonnan valaki hamisítatlan szerbséggel, melyben eredménytelenül kerestem a francia hangsúly nyomait. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Sötét kezdet
(vers és aforizma)

Sötét kezdet és némaság
az ősrobbanás előtt majd
hangrobbanás a fény jelét
követi s látó- és halló szer-
veim összpontosítja ideg-
mezőimen át hogy meg-
formálhassam első szavam
mely árnyékból a fényre
vetül – sötét kezdet után
világosba – élő szeretetként.

*

A vers nem más, mint asszociációk
láncolata.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Mórotz Krisztina

Albin és Vörösbegy

Mórotz Krisztina

Amikor Vörösbegyből nem sok minden maradt, Albinnak vissza kellett volna mennie Isten kiválasztott csoportjához, de úgy gondolta, hogy Vörösbegy sem szeretné ezt. Azt akarta mindig, hogy olyan legyen, amilyennek megszokta. Bár nem tudta, hogy a férfi nadrágzsebében egy dobókocka van, és azt morzsolgatja folyton. Sokszor éjjelente festett. Élénk gyermekrajzokra emlékeztető felnőtt tartalmú művek voltak ezek. Nagytestű férfiak és nők, akik elfelejtették régen, hogy a fáknak ruhájuk van, s kalapjuk a fagyöngy. Albin valamikor bohóc volt. Akadt, hogy néha elővette a fehér ruháját, és félretolta az abszintot. Varrni kezdte a gombokat, majd letépte, újra és újra kényszeresen. Talán, hogy Vörösbegy képe valahogy majdcsak végleg elhalványul. Albin szobájában a fal salétromos volt. Pont úgy nézett ki, mint aki a fal tövébe vizel. Persze a szobáját kifestette ő, de hát ez nem sokat ért. Végső út mindig a kocsmába vezetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Baranyai Dóra

Szinesz-tézis

Baranyai Dóra

Nálam maradtak a dolgaid,
a használt zsebkendőd,
fél pár zoknid,
gyűrött csomagolású mentolos rágód.
Magamnak is azt hazudom,
azért nem dobtam még el őket, mert
elfelejtettem
vagy lusta voltam,
pedig igazából csak próbálom
őrizni az érintésed illatát,
az illatod melegét.

Azok a feleségek

Amikor felkelsz felöltözni, mindig félek,
hogy húsz év múlva olyan leszek,
mint azok a feleségek,
akik világvárosokban könyörögnek
hajnali kettőkor
hogy darling, come back to bed,
miközben éppen csak borostás férjük
a hálószoba és nappali között
tegnapi ingében ír üzenetet szeretőjének –

az ágy mellett faltól falig csorgó ablak.
a belvárost láthatják, ha kinéznek,
és hogy mekkorát zuhanhatnának, ha
rászánnák magukat végre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Oskar Pastior

Ki is jön ott reggelszépen?

Oskar Pastior

[Wer kommt denn da so morgenschön?]

Ki reggeledik szépen ide?
Ki virul reggelente ide?
Azt a szép ki így korán?
Ki jöőn ott kor ki ígye szépen?
Ki kíván így pír ki úgyes gyünne?
Ki hír ki hall hát e?
Igyeksz ki ide?
Izz aki itté?
Ki zibe?
Szépest

a boticelliverset

[das boticelligedicht]

a boticelliverset meg akartam írni mert a pártot dicsőítőt is megírtam de nem tetszett azért írni egy verset mert már egy másikat is megírtál ennyiben hagytam azon gondolkodom a nem megírt boticelliversben boticellin múlik-e hogy nem írtam róla vagy a párthízelgőnek nem tetszett boticelli más szavakkal talán mégis írtam volna boticelliről ha a pártról nem is vagy lehet hogy boticelliről egyáltalán nem is írtam volna továbbá az áll még ebben a nem megírt boticelli versben hogy a pártmagasztalónak BOTICELLI volt a címe miközben neki magának csak KERTI HINTA
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!

B.Ú.É.K.!

Kategória: Esemény | Szóljon hozzá most!

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi

Münchausen IV.

Lassan elporlad az anyag,
melybe egykor Istent
szolgálni ékelődtünk,

szájának szögletében
az elégedettség cseppeket
hiába kerestük,

a halmozódó sokból
kijelentéssé simítani még
egyetlen kérdést sem sikerült…

(Jutalom)

Talán ilyen lehet,
vagy ehhez hasonló
a mennyei állapot:

lubickolni kicsit a múltban,
majd e kimeríthetetlen,
varázslatos nyelvből
építeni az emlékeknek
menedéket, erős templomot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

N. Czirok Ferenc

Baj van magyarok

N. Czirok Ferenc

(Végel Lászlónak)

Nóta!
De nem azért…
se nem azért…
mert boldog vesztesek vagyunk
hanem azért mert hiába halott Sziveri
nem azért mert lépteink ritmusát
magyar szellem és szív veri
és nem azért mert a száműzöttek sorában
ott van már a Feri (hol a pannóniai)
s üti a magyar rákfenét veri a Kontra Feri
baj van magyarok de nem azért
mert még én is vagyok
hanem azért mert oly hason-lóvá
lettünk hogy hasadva hasunkra gondolva
szólunk a néphez s vesztességünk
malac tortáját visszük sütésre a pékhez
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Wilhelm József

Irányok mentén

Újabban
jól megszabott irányokat vétek el,
bár a kezdővonalhoz való visszatérés is
értelmét vesztette,
kibogozhatatlan szövegekből építettek körém
valamit,
közben
lesajnálták a képzeletem,
átáztatták a valóságom,
a világba kiáltott kérdéseimet,
a miértjeimet
vastag penésszel fedték be,
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Mórotz Krisztina

Öböl

Mórotz Krisztina

csak a kezemben kellett volna bíznod
de gúnyoltál vékony hangon: tengerpart? akvarell? öböl?
abból a porba fúlt nevesincs faluból?
ahol az ökörvérszagú fahíd korhadt deszkái alatt
kövér unkák kuruttyolják a poézist és esténként
a nap is csak úgy ereszkedik a vízbe
mintha hájas szakácsnő fürdene műszak után a főzőüstben

nyugodt maradtam az én tavaszom ez
nagy fehér ruhák lepedők abroszok száradtak a kertben
ott állok mögöttük összecsukott festőállványommal
és már látom a napsugarak egyre élénkebb villódzásaiból összefércelt fürdőlepedőt
amit feminin ívű öblei elé kap
szemérmesen a halhatatlan tenger
nehogy meglásd: nélküled játszottam
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

kidobnak mindent

Debreczeny György (Novák Valentin felvétele)

ezek kidobnak mindent
kidobják a jólöltözött babákat
a plüssbékát
a macit amelyik dörmög
a boltot
a két tonna krumplit
a behavazott kocsiról
a köpőcsészét
a szanatóriumot
a számítógépet
a nyomtatót
a könyvet

kidobnak ezek mindent
kidobják a fagyot
a mészégetőt
az erdőhatárt
Wittgenstein unokaöccsét
a menthetetlent
az irtást
az elkülönítést
a betont
a korrektúrát
a tudatlant és az őrülteket
a szokás hatalmát
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Hrbácsek-Noszek Magdaléna

Néhány gondolat Francine Rivers  Rendíthetetlenül  (a kegyelem vonala . Ruth) című regényéről

A szerző, Francine Rivers[1] témaválasztása bibliai világszemléletében keresendő. Az 5 részből álló regényciklusában a bibliai (történelmi) zsidó nők életét és tetteit eleveníti fel. A Rendíthetetlenül (a kegyelem vonala. Ruth) ennek a sorozatnak a harmadik része.
Az intertextualitás alapozó szakirodalmára támaszkodva[2] elmondhatjuk, hogy minden szöveg csak más szöveghez viszonyítva létezik, ontológiailag már egy létező előszöveg(ek)hez köthető. Az eredetiség ma nem korkövetelmény, a súlypont egyre inkább affelé tolódik, hogy egy már létező szegmenst, jelenséget, eszközt többször felhasználjon az író, vagy egy már létező alkotást újraírjon, részeit vagy egészét beemelje az újabb és újabb alkotásokba. (Žilka:2011) Az írás (writing) helyett inkább az átírás, újraírás (re-writing) dívik. A Rendíthetetlenül, és a ciklus mindegyike is ennek a korszellemnek egyik példája. Az ún. „vendégszövegek“ nem varratmentesek. A tipográfiai megoldás (a vendégszöveg dőlt betűvel szedve) felfedi azok gyakoriságát, kikerülve a plagizáltságot. Ezen felül a szerző a belső monológot, a szereplők „beszélgetését“ Istennel, az imákat is dőlt betűvel szedi, jelezve ennek misztikus, transzcendens-voltát. Az újraírt történetet az első oldaltól kezdve az utolsóig nagy gyakorisággal kísérik a Ruth könyvéből vett idézetek (csak egy-egy példa erejéig: Rut: 1:10,11,12, 15, 17 Rivers: 35-38 o.; Rut 2:8,12,14, 20, 21,22 Rivers:77-88 o., stb.), ugyanakkor bátran nyúl a szerző más igehelyekhez, például a 139. zsoltár sorát kiáltja Naomi, mikor fia betegágyánál ül, egy másik helyen a didaktikai felhangú  Példabeszédekből vett idézet a narrátor bibliai világnézetét erősíti meg, s ezért kerül a posttextbe(lásd: Ibidem: 27). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Tanulmány, kritika | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Fábián István

Karácsonyi ének, 2017

Fábián István grafikája

itt tolvajjá lesznek a hűségesek.
hitek vesztőhelyévé lett ez a földrész.
szép volt a szép és szebb a szebb.
az elítélt utószor látva körülnéz.

kezével nyitja a létére ütött sebet.
azután menekíti, mesékkel átszőtt
ingébe rejti, lopja a déli harangszót.
mert a harangnak szólnia kell.

ahogy csak a halott madár énekel.

Mediterránéum

Az ember – a szépkörmű –
haját fésült ívekre bontja,
európai bálokban töltekezik,

indulókat hajtogat krepp-papírból
és szemfödelekké dobolja
a kétszer örökölt lövészárkokat.

Aztán a tömeggyilkosságok árkai
vízmosásokként futnak
a hullákkal tellő tengerig.

Csak az Isten bóklászik másfele:
gipszparipáit lovagolja
az elforgó zenedobozban,

majd pedig mosakszik és nem múló
szagok szivárványillatával
kövéredik megint csak a tébolyult tenger,

a földközi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Békés ünnepeket!

Kategória: Esemény | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Vasakarat

Vers és aforizma

Grendel Lajos emlékének

Ha vad vagy – vadásznak rád
ha hal vagy – halásznak utánad
ha ember – emberhalászok
kutakodnak érted mert méretes
lettél nem dobnak vissza az
élet vizébe hogy evickélj még
kicsinykét akár – hisz’ éltél
ha nem is ippeg eleget…!

*

Vasakarat: lággyá s keménnyé
lenni.

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

A vállalkozó fia

Kalász István

A vállalkozó fiát autóval vitték az iskolába. A gimnázium messze volt, ott volt a vasúti töltés, mögötte meg utcák, házak álltak. Olyan házak, amelyek között este nem lehetett gyalog járni. A vállalkozó fia azt kérdezte a sofőrtől, ő hová járt iskolába. A sofőr azt mondta, a töltés mögé, az ottani iskolában kályhával fűtenek. Még mindig. A vállalkozó fia nevetett. Hogy kandalló van a teremben. A sofőr hallgatott. Majd azt mondta, az vaskályha, nem kandalló, és ő ott lakik. A töltés mögötti utcában.
A vállalkozó fia délelőtt az iskolában volt. Ott néha figyelt, néha nem. Néha válaszolt, kinyitotta a könyvét. A vállalkozó fia süteményt vett a büfében az osztálytársainak, és miközben a többiek ették a krémest, a fiú azt mondta, lehet venni süteményt, lehet venni embert. Csak időt nem. Sajnos. És hogy ő ezt az apjától hallotta. Hogy az idő valami borzalmas dolog. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jelena Lengold

Jelena Lengold

So long, Marianne

Tatjana Jankovićnak

Nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha a melleit bámulnám, ha véletlenül fölébred, de az autóbusz zötyögött, és a mellei itt voltak közel, mindössze néhány centiméterre az arcomtól. Amikor elaludt, a feje egyre inkább jobb oldalra billent, míg végül a vállamon kötött ki. Megfagyott bennem a vér. Nem szerettem volna, ha fölébred. Bár tudtam, hogy egyszer úgyis föl fog ébredni, és majd kellemetlenül érzi magát, hogy így alszik, egy vadidegen vállára hajtva a fejét. Ahányszor a busz kanyarhoz érkezett, egy kicsit rögtön megmerevítettem a hátam, és megpróbáltam egyensúlyozni a fejével, hogy föl ne ébressze az autóbusz hintázása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Állásinterjú

Tóth N. Katalin

Munka nélkül maradtam. Miután bezárt a gyár, még három hónapig őriztem a telepet éjt nappallá téve. Fájó szívvel néztem végig, ahogy az értékes berendezést darukkal emelik ki az épület tetején keresztül, a maradékot meg bevágják a hulladékgyűjtő konténerekbe. Ami ért valamit, azt a menedzserek legálisan hordták szét. Nem tehettem semmit. Május elsején a vezetőség végre kimondta, hogy nincs tovább, és minden kárpótlás nélkül szélnek eresztett bennünket. Öten maradtunk őrök, akik az utolsó pillanatig kitartottunk a süllyedő hajó fedélzetén. Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól, leadtuk az egyenruhát, összepakoltuk a cókmókot, aztán fel is út, le is út. Irány a Munkaügyi Hivatal.
Beálltam a sorba a sok alkalmatlan közé. Szégyent, megaláztatást éreztem. Vajon kinek a hibája, hogy idáig süllyedtem? Biztosan nem az enyém, hiszen nem tettem semmi rosszat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Benkő Géza

Benkő Géza (1969. október 28. – 2017. november 19.)

G-monológia
(részletek)

G. szereti a kávét. Long coffee, ezt issza minden reggel a kávézóban, amit nyugodtan nevezhetünk a törzshelyének. A pincérek minden egyes alkalommal ugyanúgy elkészítve hozzák. G. szereti megvárni, míg kihűl a kávé, lassan szürcsölgetve kortyolja, régebben még a napi híreket olvasta közben, de erről már jó ideje leszokott. Felidegesítette a temérdek rossz hír.
Ha egyedül ücsörög az asztalnál, törzsasztala nincs, csak törzskávézója, akkor többnyire olvas, vagy a laptopján írogat. Néhanapján megesik, hogy megáll az asztalnál egy-egy idegen, s megkérdi, van-e szabad hely. Hát igen – gondolja ilyenkor G. –, felkapott hely ez, elkelne több asztal. De mindig illedelmesen válaszol, hellyel kínálva az ismeretlent.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!