Hetven éve hagyott itt bennünket a Mester

Tsúszó Sándor (1907–1941) a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom méltatlanul elfeledett, jeles egyénisége volt, akit a Fiatal Írók Körének tagjai születésének nyolcvanadik évfordulóján, 1987-ben fedeztek föl maguknak. Életművének feltárása folyamatban van.
Tsúszó Sándor életútjának fontosabb állomásait a következőképpen fűzhetjük kronológiai sorrendbe: 1907-ben születik Ederden. Apja Tsúszó Kázmér földműves, anyja született Dönczy Apollónia, elszegényedett kisnemesi család sarja. 1914-ben megkezdi elemi iskoláit szülőfalujában, 1918-ban Nyitrán folytatja tanulmányait. 1925-ben Csontkovász címmel megjelenik első verse a TSÚ-SZÓ (Tardosújfalusi Szó)-ban, saját kézírásos lapjának első számában. 1929-ben megismerkedik Füst Milánnal. Szakít első írói korszakának múzsájával, Eleöd Emesével, és Ungvárra költözik. 1930-ban házasságot köt Blau Borbálával, de még az évben elhagyja feleségét, és Pozsonyba költözik, ahol lapterjesztői állást vállal. 1937 elhallgatásának (?) s egyben első romániai utazásának időpontja. 1940-ben sízés közben jobb karján nyílt törést szenved. 1941. július 9-én a pozsonyi Mihálykapu utcában, a Madách Könyvkiadó volt székháza előtt  halálra gázolja egy sebesen haladó automobil.
A Legyél helyettem én című Tsúszó-emlékműsort 1995 szilveszterének délutánján tűzte műsorára a Magyar Televízió. A felvett több mint egy órányi anyagból harminc perc került a képernyőre. Örvendetes, hogy ekkor már az irodalmi lapok oldalait kinőve a Magyar Rádió adásába, a budapesti Vígszínházba (egy fergeteges Tsúszó-est erejéig) és a Magyar Televízió stúdiójába is belopakodhatott a költő szelleme.
Az emlékműsor házigazdájának, Vallai Péternek az egyik legavatottabb Tsúszó-kutató, Hizsnyai Zoltán segített bemutatni a felvidéki születésű irodalmárt és képzőművészeti mindenest. A házigazda ezekkel a szavakkal zárta a Magyar Televízió (első) Tsúszó Sándor emlékműsorát: „…és most, már valóban dimenziókon túlról, mintha századunk első feléből kiabálna hozzánk, mai írókhoz, költőkhöz, Tsúszó-kutatókhoz, hogy vizsgáljuk őt meg alaposan, mert valószínűleg megéri.”
Most éppen felszakadni látszik a Tsúszó-csönd.
Egy Tsúszó-breviárium közeli megjelenéséről suttognak a bennfentesek. Illene is – és nem csak a kerek évforduló miatt –, hogy véget érjen ez a hosszúra nyúlt Tsipkerózsika-álom.