Mechiat Zina kritikája

Kelj fel, szomszéd!

(Darvasi László: Vándorló sírok. Magvető Kiadó, Budapest, 2012)

Darvasi László új kötete tematikai és poétikai kérdések tömkelegét zúdítja az olvasóra. Az alapvetően különböző tematikájú s nyelvű ciklusok egymástól széttartásuk ellenére mégis homogén képet tárnak elénk. E homogenitás egyedül a minőség tekintetében mutat néhol repedéseket. Az egyneműséget tovább erősíti, hogy a kötetbe foglalt novellák (néhány kivételtől eltekintve) intertextuális viszonyban állnak korábbi Darvasi-szövegekkel, ám ezek nem szereplőismétlések vagy korábbi történetekre való utalások, hanem kínosan hasonló történetek szinte azonos nyelven megvalósulását jelentik. Ezzel tehát a Vándorló sírok egyes darabjai úgy lépnek be a Darvasi-szövegek terébe, hogy azoknak elemeit helyenként jelentősen átrendezik.
Ezt leginkább a Kína visszatér és a Lojangi kutyavadászok, továbbá a Peppo, a Jézus manöken illetve az Éva Rajnák című szövegek kapcsolatában látom tetten érhetőnek, s mivel a recepció az első megegyezésre már több helyen is utalt (bár nem mindenhol tért ki a nagyon fontos tipológiai és ironikus játékra, amely az új szövegek sajátja), s mert további fontos kérdések felé vezet el bennünket, ezért a második példát bontanám ki hosszabban.
Az új novelláskötet talán legkiemelkedőbb (s a kötet egészével leginkább azonosított) darabja történeti hasonlóságot mutat a Szerezni egy nőt című korábbi kötet legterjedelmesebb darabjával. A 2002-ben kötetben megjelent írás leginkább a krimi műfaji sajátosságait viseli magán, a történetben ugyanis egy nyomozást láthatunk. A főhős titokzatos körülmények között nyomoz Pópácska (figyeljünk fel a Peppo és Pópácska nevek hangzásbeli hasonlóságára!) története után. A mű egy hamis mítoszt konstruál, melynek lényege, hogy Pópácska a városok közt megtett útjával egy elveszett szerb festményt rajzol, méghozzá a „Názáreti Jézus, avagy kössünk szövetséget” humoros címet viselő alkotáson megjelenő arcot. Ez önmagában még nem kötné e korai szöveget a legújabbhoz, azonban az elbeszélt főhős minden városban keresztre is feszíttetik, s azután feltámad. Ha a kritika tárgya az volna, hogy értelmezzük ezt a szöveget, arra jutnánk, hogy e korai szöveg tárgya is a jézus-manökenség, ahogyan a későbbi szövegben. Ennek kifejtésére nincs itt elegendő tér, azonban fontos megjegyezni, hogy kép és írás, mítoszteremtés (az új Darvasi-szövegben egy kerti kápolna falára festik a megfeszített Jézust, melynek történetével, megalkotásának előzményeivel találkozunk), kulturális termékeink eredete, ezen eredetbe vetett bizalom karikírozása nagy szerepet kap a korábbi és az új szövegekben egyaránt. Ha közelebbről vizsgáljuk a problémát, s bevonjuk a Júdás című szöveget is gondolatmenetünk folyamába, erősebben láthatjuk, miképpen világít rá a szövegek eme konstellációja műtárgyainkról alkotott téves képünkre. Az eredet visszafejthetetlenségének, avagy félreértésének kérdése a Júdás című szövegben úgy manifesztálódik, hogy a bibliai alaknak az előtörténetével találkozunk, melyben egy olyan kép reprezentálódik a hősről, amellyel gondtalanul azonosul az olvasó. A három ezüstpénz bűnös elfogadásának, s a fizetség szolgáltatásának története nem jelenik meg a szövegben, s a prezentált karakter nem az áruló, hanem a determinált, ám önzetlen barkácsoló egyén benyomását kelti. A kulturális percepciók kérdése Darvasinál az utóbbi időben különösen előtérbe került, s olybá tűnik, nem csupán ez, de a mindenkor divatos kultúraelméleti irányzatok mind nagy szerepet kapnak az egyes szövegekben.
Ezeknek az elméleti irányzatoknak a szövegbe építése olykor túl explicit, (pl. nyelvkérdés reprezentálása: „De hogyan tanulom meg azt a szót, hogy lélek?!” (303.) vagy a Fernando Asahar tökéletes élete című szöveg alaptörténete, amely a nyelv teremtő attitűdjét taglalja) ám mivel egy ironikus, néhol önironikus játék részévé válik, ezért nem válik különösen zavaróvá. Ez a Holm-féle előadás novella szövegében terítékre is kerül, mivel a kötet azonos című ciklusa mint előadás idéződik meg, ahogy azok a témák is, amelyek már ismerősen csengenek a megszállott Darvasi-olvasók fülében: „mert azon a kedden délelőtt tartottam meg az előadásomat a kolonializmusról, mivel újabban nem a nő és a férfi kapcsolata, egy Júdás-variáció, az öregség és a fiatalság mindig jól jövő, afféle dzsolidzsóker témája, vagy a rasszizmus számított különösképpen közönségcsalogató témának, hanem, például, a kolonializmus, vagy ne feledjem el az állatok kínzását sem, ez is bőséggel szolgáltatott témát” (295.). Ez a szövegrész mintha már előre reflektálna a még meg nem írt kritikákra. Magában foglalja a kritikusok alapvető irányultságát, mellyel a könyvben szereplő témák felé fordulnak, nagyobb vagy kisebb érdeklődéssel.
A vándorló sírok szövegei poétikailag is ismétlik a korábbi műveket, az első ciklust kivéve többnyire a nagyregények nyelvén szólnak az írások, s hasonló témákat valósítanak meg. Ennek ellenére talán felsejlik a Szomszéd halála című ciklusban egy új irány, amelyben már kevésbé kerülnek tőlünk idegen, egzotikus, átvarázsosított világ terébe a szövegek. Ezzel megújult vonalat is kijelöl, s vissza is kapcsolódik az életmű korai szövegeihez (pl. A veinhangeni rózsabokrok). Ezen ciklus szövegei több iróniával s kevesebb szentimentalizmussal dolgoznak, jobban játszanak az önreflexióval, s a művek világának esztétizmusát és különösségét nem a korunktól eltávolított tér és idő adja (amely elképzelhetőbbé teszi a valószerűtlen eseményeket), hanem az események groteszk szövődése (A Nagy Hullakereső Verseny), a különböző nézőpontok közti disszonancia (Ha Wagner ferdébben tartotta volna), avagy az elbeszélő gondolatainak folyama (A Holm-féle előadás). E mellett tetten érhető még a sajátos fikciós világ szabályainak kimondatlan megalkotása, amely megcáfolhatatlanul érvényes a szövegben, ám nem szorul eltávolító, legendakeltő ürügyre, s működni képes jelen világunk keretein belül torzítva (Tanácsok kutyatartóknak). A legizgalmasabb kérdés a könyv letétele után az, vajon be lesz-e vonva varázslattal a huszonegyedik század is a későbbi kötetekben, s a szomszéd halála után kit üdvözölhetünk a feltámadásban?

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>