Lucien Noullez

2015 egyik legnagyobb olvasmányélménye

Kritika Fellinger Károly Bétonnière ivre (Részeg betonkeverő) című kötetéről (Párizs, Éditions du Cygne, 2015, 104 oldal) Megjelent a Recours au Poème online irodalomi folyóiratban, 2016. január 28-án.

Ha az ember belerúg egy kavicsba, könnyen elképzelhető, hogy csak egy úton guruló követ lát. Ám ha a költészetben él, ahogy ezt az egyenesen és keserédesen fogalmazó Fellinger Károly teszi, akkor akár az is lehetséges, hogy a guruló követ egy Istentől származó, vagy neki szánt meteornak tartja. Vagy egy róka szemének, esetleg hullócsillagnak. A Betonkeverő nagyon is részeg tehát Fellinger világában, amit a költészet állandóan, fáradhatatlanul lebont és újjáépít.
Valamilyen életfájdalom világlik át ugyanakkor a költeményeken. Ezt azonban semmi esetre sem kell eltúloznunk. Rendkívül erős remény itatja ugyanis át a kötetet, melyet egy igen termékeny, ötvenes éveiben járó költő tár az olvasóközönség elé Pallai Károly Sándor kiváló fordításainak köszönhetően.
Igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki magyarról franciára fordítson verseket. Ez a komplex nyelv lexikailag igen tömör kifejezések megalkotására képes. Egy szó egy másikkal egyesül és együtt egy új és tiszta szót alkotnak. A fordítás folyamata az agglutináció miatt is racionális nyelvünk, a francia mesteri fokú ismeretét követeli meg a fordítótól, hiszen bár nyelvileg szinte bármi lehetséges, mégsem ölthetnek bármilyen alakot a szavak. Valamiféle magány lakozik a magyar költőben. Országában mindenki a saját nyelvét beszéli, különösen, ha valaki költő, főleg ha még diaszpórában is él, mint Fellinger.
A magányt és az életet átható fájdalmat említettem eddig.
Mégis Fellinger Károly egyedülállóan kiemelkedő műve, melyet a kiadással jelentős merészségről tanúbizonyságot tevő párizsi Éditions du Cygne jelentetett meg, nem áll távol a versek dialogikusságában is artikulálódó zord, savanykás reménytől. Egyrészt minden szöveg, mely gyakran egy apró történet elmesélésének vonalát követi metaforikus jellegénél, szöveténél fogva sokféle olvasatot tesz lehetővé. Mintha egy másik olvasó lakná a verseket, aki mindig újabb olvasatokat javasol, melyek mind helytállók. És valóban, egy örökre a szövegekbe költöző másik szereplő lakja a verseket, hiszen János gyakran beleírja magát a könyv történeteibe, mint egyfajta költői „én”, aki hangot ad véleményének, észrevételeinek, illetve válaszol bizonyos kérdésekre.
Ami az élethez kapcsolódó fájdalmat, vagy világfájdalmat illeti, az nem oldódik meg, ám feloldódik egyfajta „Isten”-be vetett, örömteli hitben, reményben, mely a legváratlanabb módokon nyilvánul meg. Természetesen már nem valamiféle metafizikai eszmefuttatásról van szó, mint annak idején, mikor még laposnak hitték a földet, vagy úgy vélték, hogy egy hatalmas órásmester forgatja a mindenség fogaskerekeit. Fellinger Károly egyébként nem teológus. Nem merít inspirációt a Teremtésből (habár…), sem a tomizmusból, vagy Voltaire-től. Elszórt, szétszórt metaforáiban és a nyelvi rengésekben, rezgésekben nyilvánul meg Isten hatalma. Vagy a megjelenő, lefestett, életre hívott képek erejének köszönhetően tárulnak elénk egy másik „Isten” törései, repedései, aki valójában mégsem más, hanem ugyanaz az Isten.
Mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a kötet tele van kérdésekkel, a múlt árnyaival, egyszerű és ismert gesztusokkal, álmodozással, jelentős gondolatmenetekkel, így az egyértelmű, egysíkú értelemadás, értelmezés semmiképp sem lehetséges. A kötet kivonja magát az egyszerű értelmezések, magyarázatok alól. Számomra a könyv viszonylag rövid terjedelme ellenére is 2015 egyik legnagyobb olvasmányélménye.

(fordította: Pallai Károly Sándor

A fordító munkáját a Nemzeti Tehetség Program egyedi fejlesztést biztosító ösztöndíja (NTP-EFÖ-P-15-0180) támogatja.)

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>