Denis Emorine

Egy napon
Az ajtót visszazárják majd a rozsdás szavak,
S halomra hordja őket a szél.
Hogy ne szedjem őket össze, elfordulok.
Nem tagadom meg életem,
Még ha tétova is léptem,
Ám gúzsba köt a múlt.
Néha kezemhez tapad, s nem ereszt a lap,
Mire vérrel rajzolom a hieroglifákat.
Elgémberít az arcomba bámuló idő,
S kínoz elillant szerelmeket.
A láthatárt keretező ablakon túl
Nincs egyéb, tudom,
Csak kiket elvesztettem.
A messzi távolban alig tudom kivenni
Kő s zúzmara határát.

Nem ugyanaz már a lépés a megfakult ösvényeken.

*

Apámnak

Ráleltem az útra, mi elválasztott tőled.
Ok nélkül,
Ha másért nem, hogy szenvedjek még tovább.
Jelenléted véltem érezni,
S hallottam hangod, amint kérded
„Miért?”
Nem feledjük soha a halált,
Hisz hiábavaló
Iramodni más remény,
S más hangok felé.

Többé nem hátrálok.
Tudom, ezt az utat
Életem határáig járom majd.
Nincs merszem téged követni,
Néha
Mégis
Szeretnék neked
Csupán távolról jelezni.

Árvája vagyok a szavaknak.

S az éjjel most a földre borul.

*

Késő már a világot róni
Mindenfelé.
Félek, menekülésemmel,
Hogy szemébe néznem végül ne kelljen,
Az egyetlen szerelmet veszítem el,
Mi számomra maradt.
Túl sokszor fordultam el,
Elvesztettem
Hangot, s nevetést.
Nem merek többé a szavakhoz visszatérni,
Mik rám merednek, ha nem vagy itt.
Körém fonja magát a halál,
S kedvem lenne karjaim kitárni felé.
Félek a beismeréstől,
S hogy az emlékek lábához zuhanok.
Az ész szavára többé hallgatni nem akarok,
Sem rászánni magam, hogy a párás ablakról
Letöröljem neved.
Feledni hittem a félhangosan kimondott,
Szeretett neveket,
Hisz volt időm
Szemlélni jöttüket.

*

Szása Karvovszkinak

Nem látom már az arcokat,
S nem hallom a hangokat.
A hóba,
S a nyírfaerdőkbe vesztek.
Nem szegülök szembe már a Történelem szelével,
Hogy magamhoz szorítsam őket.
Süvít a szél
Az elpusztított táborokban,
Ajtók csapódnak,
S megszakadt az élet.
Néhány vérfolt
Világítja csupán
A fehér utakat,
Miken többé senki sem jár.

Hagyták magukat legyilkolni,
Kiket szerettél az idővel dacolva.
S otthagytak téged
A fakó szelek között.

(fordította: Pallai Károly Sándor
A fordító munkáját a Nemzeti Tehetség Program egyedi fejlesztést biztosító ösztöndíja (NTP-EFÖ-P-15-0180) támogatja.)

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>